Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

emlékeink után, melyeket csak sejtünk, de nem ismerünk, s elképzeljük, hogyha a rovásírással, a boncok bűvölő igéivel, a hársfaháncsba öltözött regősök énekeivel annyi kincsünk nem megy veszendőbe, s hogyha ott, a műveltség bölcsőjében fejlődhetünk, a természetes, régi keretek között, esetleg oly különváló irodalmunk sarjadhat, mint a japán vagy a kínai. Csakhogy ez ábránd. Nagy költőink, íróink azóta végzetesen eljegyeztek bennünket az európai szellemmel. Európaiak vagyunk, Európa és a világ írói. Csak azt fájlalhatjuk, hogy ma távolabb vagyunk Európától, mint őseink, s ezáltal távolabb vagyunk a magyarságtól is.”123

Az Ady-vitának megvolt az a hozadéka is, hogy immár tényezőként számoltak Kosztolányival a Nyugaton túl elterülő irodalmi életben is.124 1930-ban a konzervatív Kisfaludy Társaság választotta tagjai közé, majd Rákosi Jenőt váltotta fel a Magyar PEN Klub elnöki székében. De amikor a Rothermere lordtól kapott, az 1931-es év legjobb magyar szépirodalmi műve szerzőjének szánt ezer font jutalmat Móricz Zsigmondnak és Krúdy Gyulának ítélte oda, a konzervatív írók támadása következtében le kellett mondania. (Válaszképpen a PEN Klub további 61 tagja kilépett a szervezetből - köztük olyan jelentős írók, mint Babits, Karinthy, Kassák, Illyés Gyula és Márai.) Elsősorban Kosztolányi kompromisszumkészségén múlt, hogy a nemzetközi PEN kongresszust mégis meg lehetett tartani Budapesten 1932 májusában. (Ez különben egybeesett a Nyugat alapításának 25. évfordulójával, így azután számos világnagyság küldött művet a lap májusi, jubileumi számába.)

Kosztolányi két éven át kevésbé van jelen a Nyugatban. Távol tartja magát a szerkesztésért folyó, Móricz és Babits közötti huzakodástól, bár kedvére van, amikor előbb Móricz kerül ki abból győztesen.125 Kettejük kapcsolatába belefér, hogy 1932-ben előbb vitába szálljon Móriczcal Arany János „bátorságának" politikamentes megítélésért (nem mulasztva el megleckéztetni vitapartnerét ismeretbeli hiányosságaiért),126 majd két számmal később elmélyült tanulmányban elemezze és méltassa a Barbárok művészi erényeit.127

123 Uo., 14.

124 Negatív következménye viszont, hogy Kosztolányi felhagyott a hazai szerzők kritikájával. „Én az évek során teljesen eltávolodtam az itteni kritika szempontjaitól - írja egyik 1932-es levelében -, alacsonyaknak és kicsinyeseknek érzem azokat, teljesen más úton haladok, szinte légüres térben. Semmi értelme sincs annak, hogy újra beálljak az itteni kritika hangversenyébe. Meg kell maradnom egyedül.” - Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 654.

125 Az 1931 októberében Thomas Mann-nál vendégeskedő Kosztolányi ezt írja egyik levelében feleségének: „Kevesebb merevséggel fogadott, mint például Móricz vagy Babits.” - Uo., 633.

126 Nyugat, 1932, 3. - február 1.; Modern kiadása Kosztolányi Dezső, Nyelv és lélek, i. m., 553-565. - A jegyzetekben megtalálható Móricz szövege és rövid viszontválasza is, a 604-614. lapon. Részletesen írtam kettejük vitájáról: Mi tetszett nekem Kosztolányi Dezső müveiben? = „Mielz vált mesure que ne fait estultie”: A hatvanéves Horváth Iván tiszteletére, szerk. Bartók István et al, Budapest, Krónika Nova, 2008, 390-393.

127 Nyugat, 1932, 5. - március 1. - Kosztolányi „személyes megtámadtatásával” indokolta,

114