Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
volt Kosztolányi részéről. Sztoikus bölcselőként nemcsak a klasszikus humanista (görög-római) hagyományt képviseli (s éppen e kulturális örökség jelenti Kosztolányi szemében a műveltség és a költészet, az Európához tartozás alapját), hanem a „jó császár” eszményét is. Az sem elhanyagolható szempont, hogy uralkodása alatt folytatódott a keresztények üldözése. S megvan az az előnye is, hogy életrajzi adatai alapján beilleszthető a különben vérszegény pannonföldi antik tradícióba.110 Márpedig Kosztolányi számára igen fontos, hogy Adyval szemben (aki elutasítja a magyar elmaradottság jelképének tekintett Tisza- partot - s vele szemben a költészet és magyarság föltételezett keleti őshazáját, a legendás Gangesz-parti tájat játssza ki) hangsúlyozottan vállalja a dunántúli pannon örökséget, sőt az egész ország kulturális-szellemi hagyatékát. A vers zárlatának középső három sora mintha A Tisza-parton című Ady-versnek válaszolna („ki jöttem a pannon / halmok alól s élek a barna Dunának, / a szőke Tiszának partjai közt...).111 Az Aurelius-vers átütő hatását talán éppen a szokatlan határozottságnak, a kimondás elszántságának köszönheti. Kosztolányi kései pályaszakaszában ritka módon tesz hitet az egyértelmű igazság és az érte való kiállás mellett: „Csak a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell, őt szeretem, ki érzi a földet, tapintja merészen a görcsös, a szörnyű Medúza-valóság kő-iszonyatját s szól: »ez van«, »ez nincsen«, »ez itt az igazság«, »ez itt a hamisság« s végül odadobja férgeknek a testét.” 7. Még el sem ült az Ady-vita lármája,112 amikor 1929. október 28-án újabb csapás érte Kosztolányit és a Nyugatot: Osvát Ernő főbe lőtte magát lánya halálos problémáját". - Vö.: Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 68-69. - Az Édes Anna ban viszont - Moviszter doktor nevezetes monológjában - az őskereszténység szerepel pozitív, a pogányság negatív értékként: „Kiálts - dobogott benne a lélek -, kiálts úgy, mint a te igazi rokonaid, az őskeresztények hősi papjai, akik föllázadtak a pogányság ellen, és a temetőkben, a koporsók mellől kiáltottak az égbe, pörölve a legnagyobb Úrral is, az igazságos, de nagyon szigorú Istennel, irgalmat követelve a gyarló embereknek.” Kosztolányi Dezső, Édes Anna, i. m., 185. 110 Vő.: Grüll Tibor, „Kelet és Nyugat között”: Eszmetörténeti háttér és kommentár Kosztolányi Dezső Marcus Aurelius című verséhez, Bár, 1998,1-4, 121. 111 Uo., 129. - Grüll Tibor tanulmánya gondosan számba veszi a vers Marcus Aurelius- és Ady-allúzióit, valamint a Kosztolányi-életműhöz köthető motívumait. 112 Igen sajnálatos, hogy Kosztolányi végül nem írta meg válaszát az Ady-pamfletjét ért kritikákra, mert a fennmaradt jegyzetei alapján megállapítható, hogy szokatlanul nyílt számvetésre 111
