Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
ágya mellett. Nemcsak egy korszak zárult le ekkor, de ismét kétségessé vált a lap jövője. S minthogy a Nyugat túlélése volt a tét, összezártak a sorok. Kosztolányi kötelességének érezte, hogy kivegye részét a lap népszerűsítésében. 1930 első felében a Nyugat-estek egyik leggyakoribb szereplője. Fellép a Zene- akadémián és a Belvárosi Színházban, Újpesten, Szolnokon, Szegeden és Hódmezővásárhelyen. Június 22-én ő képviseli a Nyugatot Kiss József síremlékének avatásán. Az 1930. október 26-i Osvát-emlékünnepélyen a legmegrendítőbb beszédet Kosztolányi tartja.113 Bár vitairatát nem vonta vissza, az általa keltett hatást igyekezett mérsékelni. Tulajdonképpen az is ezt szolgálta, hogy nem válaszolt a támadásokra. Még inkább ez lehetett az indíték a Magyar írók Egyesületének 1930. február 2-i közgyűlésén elmondott előadása esetében, amit a rádióban is felolvasott (Kelet Népe címmel), majd a Nyugatban is publikált (Lenni vagy nem lenni címmel).114 Előkészítésképpen egy állítólagos anekdotával példálózik, miszerint egy alkalommal Széchenyi bejelentette volna barátainak, hogy felhagy reformjaival, mert a magyarságra biztos megsemmisülés vár, s akkor már kevésbé fájdalmas a gyors beolvadás a németségbe, a monarchiába. A felháborodó és tiltakozó barátok haragját látva aztán megvallotta: csak őket akarta próbára tenni. Nem akármilyen bűvészmutatvány, ahogy ezt követően Kosztolányi mintegy megismétli Széchenyi megtévesztő manőverét. Előbb vigasztalan képet fest saját korának kultúrálatlan viszonyairól („Új kor következett el: a nemzetköziség dzsesszbend-kora”).115 Tudomásul veszi, hogy az irodalom nem versenyezhet az új technikai vívmányok, a rádió és a mozi népszerűségével („Kiszorítják az írókat azok, akik érdekesebbek náluk, a szobafestőkből és szobalányokból lett külföldi mozicsillagok és a kéjgyilkosok’’).116 S végül arra a könyörtelen kö- veztetésre jut, hogy nincsen remény: „Mi az értelme hát annak, hogy magyar író vagy? Semmi, pajtás, semmi.”117 A „nincsen tovább" kimondása után viszont itt is száznyolcvan fokos fordulat következik. Kosztolányi most a bizakodás mellett szóló érveket sorolja hasonló állhatatossággal. Nemcsak a magyar irodalom dicsőséges napjaira hivatkozik (ahol helyet kap Shakespeare és Dosztojevszkij is),118 hanem a nyelv készült, a Marcus Aurelius című verséből sugárzó elszántsággal. Nemcsak anarchista-individualista világképéről vallott itt ritka egyértelműséggel vagy korábbi antiszemitizmusának indítékairól, hanem az Édes Anna morális és politikai elkötelezettségéről is (az utóbbira már igyekeztem utalni). 113 nyugat, 1930, 21. - november 1. - Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 332-346. 114 Nyugat, 1930, 4. - február 16. - Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 5-16. - A rádióban elhangzott változat befejező része eltér, lásd: Uo., 672. 115 Uo., 12. 116 Uo., 10. - A szobafestőkkel való példálózás különösen jól hangzik. 117 Uo., 12. 118 „Shakespeare már több ivadékunknak élő, nemzeti írója, és Dosztojevszkij, akit a franciák most fedezgetnek föl, vagy Ibsen vagy Tolsztoj már apáink olvasmánya is volt." - Uo., 14. 112
