Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
fogalmazott: „Fájt az is, hogy kitűnő szellemek, jeles költők, akik - tudom - egy véleményen vannak velem, sőt sokkal inkább vallják, amit én, a harci lármára visszavonultak várukba, nem mertek hitet tenni meggyőződésük mellett, ellenem törtek.”105 A két hajdani barát kapcsolata ekkor megromlott, sokáig csak hivatalos ügyekben érintkeztek egymással. Kosztolányiné könyvében az olvasható, hogy levélben jelentette be kiválását a laptól, és kérte, hogy hagyják el nevét a főmunkatársak névsorából.106 Nem ismeretes ilyen tartalmú levél, de ha megírta volna Kosztolányi, akkor is visz- szavonta. Nemcsak megmaradt hívei, mindenekelőtt Osvát Ernő késztethették erre, hanem amiről ugyancsak írt Füst Milánnak: „rengeteg levelet kapok: életveszélyes fenyegetések, hozsannák, áradozások. Egyetemi hallgatók, fiatal írók írják: egy lidércnyomástól szabadítottam fel őket’.'107 (Tulajdonképpen már az Ady-pamflet végén is a jövőhöz fellebbezett.) Valójában Osvát halálát követően az új szerkesztők, Móricz és Babits döntöttek úgy, hogy lekerüljön a főmunkatársak neve a címlapról. Kosztolányiné emlékezésének ellentmond, hogy nemcsak Kosztolányi neve maradt el, hanem valamennyi főmunkatársé. Mindenesetre a Nyugatban - mintegy dacos válaszként az Ady-pamfletet ért kritikákra - megjelenteti Marcus Aurelius című költeményét,108 amely a „fön- séges írótárs” példájára hivatkozva határolja el magát az Ady költészetében is elmarasztalt messianizmustól, keleties misztikától: „Nem kancsal apostol, nem zagyva keletnek elmebetegje [...] Semmi, ami barbár nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú. Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel rádión beszélnek, a jósok, a boncok, a ferde vajákos, ki cifra regéknek gőzébe botorkál, csürhe silányok, kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak” A vers - első pillantásra meglepő módon - a barbársággal a pogányságot állítja szembe („Császári felség / emberi nagyság / roppant pogányság / örök igazza”). Ennek oka a kereszténység elutasítása (tehát a barbárságba beleérti a kereszténységet is).109 Marcus Aurelius, a filozófus császár ideális választás 105 Idézi: Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 729. 106 Kosztolányi Dezsőné, i. m., 232. 107 Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 581. - Kiemelés az eredetiben. 10" Nyugat, 1929,19. - október 1. 109 Ez korántsem új gondolat Kosztolányi életművében. Már 1904-ben drámát akart írni Julianus apostatáról, melyben - Nietzsche szellemében - „a héber és görög, a keresztény és pogány világ közt küzdő eszmeharcok”-at kívánta ábrázolni, „az erősek és a gyöngék harcának 110
