Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
1914 I 63 December 4. Igen, Belgrád a miénk végre! Nagy diadal volna, de nemcsak hogy én nem tudok örvendezni, Budapest is valami fásult közömbösséggel fogadta a hírt. Bennem az egész háború csak végtelen lehangoltságot, sőt vannak percek, mikor az undorhoz hasonló érzést kelt. De a többiek? A vérszomjasak? A hősies lelkek? Nos, hát igen, a miénk Nándorfehérvár. De Sárosban, Ungban, Beregen oroszok garázdálkodnak, és Galícia majdnem teljesen az oroszoké. Vészi József147 azt mondja, hogy Budapest azért maradt hideg, mert tudja, érzi, hogy Belgrád bevételének csak erkölcsi értéke van. Erkölcsi érték? Lehet, de vajon közelebb hoz-e bennünket a békéhez? Engem minden háborús tény csak annyiban érdekel, hozza-e a békét? Undorodom a vérszagtól, mely eltölti a világot öt hónap óta, és lesek, várok egy, a mi javunkra dűlő nagy-nagy vérfürdőt, mert hiszen csak ezen az alapon tárgyalhatunk. Egy nagy-nagy győzelem kell nekünk vagy az orosznak, és aztán jöhet a béke. Addig nem. De ha már vér hullott, ha már ennyi vér hullott, az a mi vetésünket trágyázza meg, különben... Különben nem mondok semmit. Az ember mindent el bír viselni, mindenbe beleszokik. Muszka148 uralom alatt élni, - még ma is úgy is érzem - inkább a halál. De mikor először betörtek a Kárpátokba, micsoda szívet zsibbasztó félelem vett erőt mindnyájunkon... Ma - ma az elmésebb fiúk (még mindig nem veszett ki a fajtájuk!) humorizálnak az orosz betörők felett. Mióta e füzet kezemben volt, Tisza István megjárta a német főhadiszállást. Milyen eredménnyel jött haza, azt nem lehet tudni.149 Nagyon rezervált. A szerkesztőségben a román kérdést emlegették útjának okául, de biztosat nem tud senki. A románok még mindig lesben állnak, és adnának száz pengő forintot annak, ki megmondja nekik, merre kell indulniuk. Ha szívükre hallgatnak, a francia mellé állnának, de félnek tőlünk, s talán még jobban becses barátjuktól, az orosztól. 147 Vészi József (1858-1940) újságíró, író, a Budapesti Napló főszerkesztője 148 orosz 149 Tiszát 1914. november 21-én II. Vilmos is fogadta. A tisztázandó kérdések közé tartozott az erdélyi románság helyzetének rendezése.
