Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
42 I DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA NAPLÓJA Szeptember 8. A jelentéseink kezdenek hasonlítani a francia hadijelentésekhez. Lember- get stratégiai okokból kiürítettük. Éppen úgy ürítetik ki stratégiai okokból a franciák Párist. Feladtuk Szabácsot is. A kis vár, melynek ostrománál állítólag húszezer magyar fiú lelte a halálát, megint a szerbeké. Hogy ujjonganak az oroszok, az angolok, a franciáknak, szegényeknek éppen elég a maguk baja. Egyébként most nem olyan idő járja, mikor az ember azzal törődik, mit beszél a szomszéd nagysága. Hadd ujjonganának, ordítoznának diadalmi éneket, csak mi tudnók, hogy nincs igazuk. De igazuk van, szomorúan, kétségbeejtően igazuk. Lemberget elvesztettük, s Lemberg környéke is teljesen az oroszé! Ma Stanisiawów és Sztrij között lövöldöztek az oroszok, Czernowitz és környéke is az övék. A nagy tíznapos csata, ha nem is dőlt el az ő javukra, a mi javunkra sem dőlt el. Dankl és Auffenberg nagy diadalokat arattak, de Lublinban még az orosz az úr, és Lemberg elveszett. Hiszem, hinni akarom, hogy rövid időre, de a hír rettenetesen depri- málólag hatott. A lapok, a szegény jó újságírók - hősies munkát végeznek. A publikumban tartják a lelket! És milyen erővel és milyen lelkesedéssel tartják! Soha ezt meghálálni nem lehet nekik. így és ennyit hazudni jobb meggyőződésük és tudásuk ellenére... És ilyen szuggesztív, ilyen fanatikusan hazudni!... Meg vagyok róla győződve, hogy a jó vidék hitelt is ad szavaiknak. De Budapest... Budapesten, az elmés, cinikus, szkeptikus Budapesten csak ünneplőruha volt a hősi lendület, a nagy gesztus, a szavaló kiabálás. Ez a város alapjában véve maradt az, ami volt, nagyeszű zsidó város. Szívesen ad és bőkezűen hozza áldozatait, de nem tűri, hogy félrevezessék, hogy eszén túljárjanak. Budapesten még a pikolók87 is mulattak Lemberg és Szabács stratégiai okokból történt kiürítésén. A Szerbia ellen vezetett „büntetőexpedíció" most már védelmi hadjárattá változott. Mitrovicán88 betörtek hozzánk. Igaz, hogy ötezer szerb katonát elfogtak, de mégis bizonyos, hogy immár nékünk kell a határainkat védeni. Vagy a kémszolgálatunk, vagy az előőrsi szolgálatunk lehet rossz, mert egy [a] mitrovici harcban megsebesült kapitány nem tudta megmondani, hogyan is jöttek hát a szerbek a Száván? Meglepetésszerűleg 87 pincértanuló 88 Szávaszentdemeter, 1914. szeptember 6-án a szerb hadsereghez tartozó Timok-hadosz- tály itt vert hidat és kelt át a Száván.