Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Laczkó Géza Naplója - Bevezető (Veres Miklós)
406 I VERES MIKLÓS és az összeomlás előzményeit. Az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot üdvözölte, sőt ismét lelkes, bízik abban, hogy a háború pokla után végre valami világrengető változás fog történni. Az újabb háborús állapotok miatt azonban fásultság lesz rajta úrrá. A Tanácsköztársaság tiszántúli, gyorsan kudarcba fulladt támadását egyenesen a piavei katasztrófához hasonlítja. A napló végén már-már kínosan és feszengően - de tévedéseit belátva - magyarázza 1919-es „bizonyítványát". Az utolsó, 1920-as bejegyzésben értékeli saját szerepét és helyzetét, miközben a sorai között már ott húzódik a trianoni tragédia árnyéka. A napló írása során többször felmerül benne, hogy őt is elvihetik katonának. Ezzel kapcsolatban újabb ellentmondásos viszony érezhető. Egyik pillanatban lelkes hazafiként akar szolgálni, máskor azonban fél egyedül hagyni szeretteit, családját, és tart a front szörnyűségeitől is. 1914. szeptember 19-én például ezt írja: „Szinte szégyellte az ember, hogy itthon maradt." 1914. november 24-i bejegyzésében az alábbiakat írja: „Tüzér akarok lenni, s szent meggyőződésem, hogy a harctéren fogom valamire vinni, s ha sikerül, benn maradok, mert bizony én katonának születtem, csak helyzetem s a kényszerűség vertek a filozoptériára." A körülötte megforduló sorozáson átesett és alkalmatlannak talált vagy felmentett nyugatos írók (Babits, Kosztolányi, Móricz) kapcsán csak any- nyit jegyez meg: „Körülöttem dühöng a gyávaság." Laczkó egyszerre várja a katonaéletet, de tart is tőle: „Csütörtökön leszek 30 éves és pénteken soroznak. Majdnem úgy hangzik, mintha valaki megátkozott volna, hogy akasszanak fel a nevem napján. Jó vicc lesz, ha nem vesznek be." Végül felmentik a szolgálat alól. A katonáskodással kapcsolatban gyakran reflektál tanári állására. Laczkó 1907-től az Országos Nőképző-Egyesület Veres Pálné felsőbb leányiskolájának francia-magyar szakos tanára volt. 1911-től az ONE leánygimnáziumában is tanított magyar nyelvtant és irodalmat. Laczkót 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt igazgatóvá nevezték ki. A naplóban megtudjuk, hogyan élte meg, hogy kollégáit sorban elvitték katonának, miközben az iskola mindennapi életébe is bepillantást nyerhetünk. A Tanácsköztársaság bukása után Laczkó Géza ellen fegyelmi eljárás indult. A kommün alatti tevékenysége miatt eltávolították tanári állásából. A vádpontok között szerepelt az izgatás, valamint a kommunizmus és az ateizmus eszméjének dicsőítése és terjesztése, illetve magántulajdon- és házasságellenesség. Az ügy egészen sokáig, az 1920-as évek második felééig elhúzódott.3 3 Az ügy iratait lásd Laczkó Géza személyi dokumentumai közt: PIM Kézirattár, V. 5863/14.
