Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1918

1918 I 389 legkellemesebb partnerem volt, és később Manci ugyancsak kedves, két­heti vizitjével egészítette még ki a jó társaságot. Jenő három, sajnos nem zavartalan napot töltött itt. Átutazóban Bécs-Pest-Cospoli között nyolc napra tervezte az ittlétét, de Mutter épp akkor súlyosan megbetegedett, és állapota oly aggasztó volt, hogy nem volt maradása. Győrökön éppen csak a gyerekektől búcsúzott, és aztán nehéz szívvel együtt utaztunk fel Pestre. Addigra már javult a helyzet, de azért engem megijesztett a sze­gény Mutter látása, nem hittem, hogy talpraáll. Nyolc napig Pesten avval töltöttem az időt, hogy Mutter és Marcell bácsi betegágyainál látogattam. Szomorú képek voltak ezek, és ebben a hangulatban még nehezebbemre esett a búcsú, az elszakadás Jenőtől, aki oly sokára, oly messzire indult el most a bizonytalanságba. Visszatérve a falusi magányba éreztem csak, hogyan megtört ez a pár nap Pest. De a természet közelsége hamarabb kiegyeníti ezeket a benyomásokat, mint minden más, és Győrökön valóságos idegszanatóriumbeli életet éltünk. A javulásról szóló hírek és Jenő levelei újra megjavították borongós hangulatomat, és a munkakedvem is kezdett ébredezni. Festés közben nagyon jólesően éreztem a téli szorgalom hatását. Könnyebben és több kritikával dolgoztam, és a hibákat jobban ki tudtam korrigálni, mint az­előtt. Zsuzsi portréja után nagy merészen Sanyi képéhez fogtam, nem volt könnyű a gyereket nyugton tartani. Egész vadócok lettek a gyerekek a nagy szabadságtól. Csoda feketére lesült Sanyi, és nagyon boldog volt, hogy annyi sok játszó-veszekedő pajtás akadt neki. A veszekedésben ugyanolyan öröme tellett, mint a játszásban, sőt csodálatosképp nálánál nagyobb, erősebb gyerekekkel is kikezdett, csúfolta, heccelte a paraszt­gyerekeket, volt dolog minduntalan bíráskodni a sok pörben. Zsuzsa, el­lenkezőleg, nagy közszeretetnek örvendett a gyereksereg körében, és ál­landóan nálunk volt a gyerekgyűjtő-állomás. Hansi nagyon összefért, és Mátrai Gyurkával igen melegen össze is barátkozott. A szomszédainkkal és más fürdőzőkkel mi nagyok is összeismerkedtünk, jó bieder158 budai középosztály közönség nem izgalmas és érdekes, de jó, egyszerű em­berek, akik irigylésre és utánzásra méltó módon tudják kényelmessé és széppé tenni az életüket. Az idő sokat rontott el a nyári napokból, pél­dául augusztusban alig lehetett fürödni, meleg nem volt. Aug[usztus] 12-én, amikorra Jolánka159 is itt volt, sikerült nyélbe ütnünk egy hévízi nagyon kedélyes kirándulást. Azután hamar egyedül maradtam, csak Emy néni látogatott le egyszer három napra, akkor is őszi hideg volt. Vé­gignéztük most a falu kiürülését, ahogy nyár elején a megtelést, és utol­jára már csak egyedül voltunk idegenek. Pedig a szeptember szép időt 158 kispolgár (német) 159 Margalit Jolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom