Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1917
1917 I 383 volt még akkor Bruneckben, és nem csak én, de minden idegen sokat bevásárolt szövetet, harisnyát! Végre sürgönyileg sürgetésünkre megjött az engedélyem - mehettem. Utolsó nap Sanyi még jól megijesztett. Egy kis horzsolás érte a karját a fürdőben délelőtt, délutánra, mikor éppen Görgeyéktől búcsúztunk, panaszkodott, hogy fáj a hónalja. A doktor megnézte, és infekciót128 konstatált! Bekente, bekötözte a kart. Estére tényleg láza volt a gyereknek - és én egy álmatlan, nehéz, félelemmel teli éjszakát töltöttem. Zuhogott az eső - nekünk hajnalban utazni kellett! Négy órakor Sanyi vígan kelt fel, és elmentünk koromsötétben a jól ismert utcákon át gyalogosan a gyerekekkel a pályaudvarra. Hajnalodott, mikor elindultunk a vonattal, ahova még Jenő és Serer kísértek. Onnan mentek vissza Pederübe. - Hosszú út volt Bruneckből Pestig, háromszori átszállással. Hajnaltól másnap délig, Pestig, a két gyerek és három db poggyásszal egyedül - és Sanyi karja felkötve, nyögött még sokat a gyerek, adtam neki az aszpirinokat. Amíg osztrák földön utaztunk, még hagyján volt - a legrosszabb rész volt hajnaltól délig, végig Kanizsán, Balatonon, Fehérváron át - micsoda rossz közönség, milyen modortalanság, tolongás, hangos veszekedés - ez csak „itthon" létezik. Szeptember] 11-én értünk haza, örültek velünk, de Rudi bácsi ágyban feküdt, az öröm nem volt teljes! Nem volt rosszul éppen, de azért mi mégsem voltunk helyünkön otthon. Tilda szokott kedves módján úgy segített rajtunk, hogy pesti lakásába kvártélyozott be, ott tanyáztunk három napig. Akkor Szöllősy úgy vélte, hogy hazamehetünk lakni. - Mint rendesen, fájdalmas és nehéz volt a visszazökkenés a városi rendbe, nekem sem kevésbé, mint a gyerekeknek. Új, csendes kis német bonne129 érkezett Mariska helyére, de Mariska is megjött újra nagyon búsan, mert megbukott a vizsgán, melyre egész nyáron készült. De már volt helyettes tanítónői állása, kétnapi vendégszereplés után ment visz- sza - ezúttal könnyebben váltak tőle meg a gyerekek, megszokták már, hogy jön-megy. - Sanyit vittem az evangélikus iskolába,130 de bizony ott sem találtam meg azt, amit reméltem! Hetvenkét gyerek összezsúfolva egy kis teremben, ahol reggeltől délig egy helyben kell ülniök. Folyosó sincs, ahova kimennek, tízórait is benn költik el az osztályban - piszok, bűz, hőség -, a gyerek naponta fejfájással jött haza. Osszejártam még néhány iskolát - mindenütt ázsiai állapotok -, sokat töprengtem, végre beadtam a derekamat - Szöllősy is rám ijesztett -, kivettem a Deák téri128 fertőzés 129 nevelőnő 130 IV. kér. ág. ev. elemi fiú- és leányiskola (Deák tér 4.). Az 1917/1918-as tanévben a 3. osztályból Lénárd Sándor kimaradt.
