Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1917
380 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA ülő nyolc tisztet. Ezek aztán nem éppen a hagyományos módon hangoztatták, hogy a frontra utazó tiszteknek most inkább dukál az ülőhely, mint asszony- és gyereknépnek. Kissé igazuk is volt - és [az] egyik fiatal tisztet, aki nagyon fáradtnak látszott, be is ültettük hatodiknak. így utaztunk egész éjjel, pontosan két hónappal az operáció után! - Reggel Innsbruckban kinyújtóztunk egy kicsit [a] hotelben, aztán összevissza jártuk a nekünk oly különösen kedves, tiszta, friss levegőjű, régi várost, ahol már minden ház szinte régi ismerősöm, sőt Sanyi is egész otthonosan járt-kelt, hisz ő is volt már egyszer itt, és az olyan helyet ő nem felejti el. Enzian, alpenrose, edelweiss,117 a tiroli trikolór virágzott az árkádok alatt tanyázó, kedélyes, sokbeszédű virágárus asszonyok asztalán. Ünnepi öl- tözékű nép tódult ki a templomokból - Péter és Pál napján -, mi is ünnepi hangulatban sétálgattunk régi emlékeink között, friss reményekkel telve. Délben hústalan ebéd volt a pályaudvaron, aztán ment tovább az út délután 5-ig, amikor a franzensfestei átszállás után már messziről örömmel köszöntöttük a kedves brunecki játékvárat és az ismerős toronysziluetteket. - A lakás, amit Jenő kivett, első benyomásra nem volt se szép, se jó, de csalódásomat csakhamar teljes megelégedettség váltotta fel, és amikor szebb külsejű hajlékkal cserélhettem volna, már kitapasztaltam, hogy Jenő teljes körültekintéssel a lehető legalkalmasabbat választotta számunkra. Július Serer velünk maradt egész nyáron, és két és fél hónapot zavartalanul, kellemesen, gond, baj nélkül éltünk és élveztünk át. Sok változatosság nélkül, de isteni nyugalomban teltek napjaink, és a betegséget mintha letörülték volna rólam, úgy elfeledtem. Hosszú órákig sétáltam, másztam, hajoltam földieper után fáradtság nélkül. Jártuk a jó szagú erdőket, eprésztünk, málnáztunk, gombásztunk, festegettem elég jó eredménnyel, kézimunkával, sok semmittevéssel telt-múlt az idő. Jenő pontosan tíznaponként bejárt Pederüből118 autón, ott Lagerkundus119 volt, és sikerült ki- panamázni, hogy ő jár be a Brigade-hoz a pénzért. Ezek voltak a legszebb ünnepnapok persze, melyekre előre is, utólag is örömmel gondoltunk. Sok kedélyes estét töltöttünk az alacsony tölgyfa burkolatú szobákban, előzőleg két-háromszor végigsétáltunk a zajos Rienz partján húzódó ösvényen - tervezgettük a „regényt", és néha az életet is... hogy is lesz?! 117 encián, havasi rózsa, havasi gyopár (német) 118 A Dolomitokban lévő megerősített, katonai objektumként is használt menedékház San Vigilio mellett. 119 Lagerkommandós, a tüzérparancsnokság parancsnoka
