Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1917

1917 I 381 Aztán még a ház előtti pádon elnéztük, a csillagok hogy gyúlnak ki a sötét hegymasszák felett. Jó volt így csendben egymás mellett ülni - az­tán holnap reggel 6-kor jött az autó, és ment ki Jenő a frontra! Úgy, mint máskor régen az irodába! Közben, míg újra jött is, szoros kontaktusban voltunk. Lassanként mind megismertem tiszttársait, akikkel egy kis virá­got, tojást, vajat, levelet küldözgetett be alkalomadtán! Vasárnaponként katonák térzenét adtak délelőtt, erre mindenki elment szépen kiöltözve - mi sem hiányoztunk a gyerekek által is nagyon kedvelt mulatságnál. Ez volt az egyetlen hivatalos szórakozás! Ismerősünk nem volt más, mint Dr. Görgey120 magyar, debreceni orvos a feleségével. Egyszer egy esős es­tén, tiroli vörösbor mellett, egy hangulatos künstlerstübéban121 elmondta, hogyan szabadult ki még 1915-ben az orosz fogságból. Februárban, mie­lőtt Szibériába akarták szállítani, megszökött éjjel, futott rémes hidegben egész reggelig - hóban, erdőn, mezőn, folyókon át -, aztán favágóknál hogyan bujdosott, és Przemysl eleste122 után hogy rosszabbodott a hely­zete, és öt társával hat hétig egy erdőben hogyan éltek a föld alatt hi­deg étellel, amit nagy veszélyek árán csempésztek át a közeli városból, míg végre jött közelebb az ágyúszó, és végignézték, hogy özönlik vissza a hihetetlen tömegű orosz sereg; három nap és három éjjel lovagoltak a kozákok az ő erdejük mellett - a gorlicei áttörés123 volt akkor és rémes hónapok kínszenvedése után végre egyszerre megpillantották a magyar huszárokat... Aztán visszakerült a doktor a drága hazai földre - cseh ez­redhez került -, rosszabb sora lett, mint volt a fogságban. De ez is elmúlt, és mire hazaért, mégis igazán elvehette feleségül, akit szeretett, és most Bruneckben élték mézesheteiket. Igen értékes embernek ismertük meg a kis furcsa, tömzsi, vastagnyakú, kálomista Görgeyt. Jenőnek augusztus elején csúnya furunkulusai támadtak a nyakán, aminek az lett a kellemes következménye, hogy bekerült Bruneckbe kórházba - és három hetet bennlakott. Görgey a legszebb, nagy teraszos szobát utalta neki, és amíg a nyaka fájt, odajártunk, ott tanyáztunk nála, amikor jobban lett, velünk volt mindég, csak este váltunk el egymástól. 120 Görgey Márton (1888-1939) 1925-től Hajdú vármegye tiszti főorvosa 121 Künstlerstübele, a tiroli fogadók, éttermek faburkolatú, faragásokkal díszített, cserép­kályhás különterme 122 A várat a második, 1914. november 4-én kezdődő csatában, 1915. március 22-én adták fel a védők. 123 Az osztrák-magyar és német szövetséges csapatok frontáttörése 1915. május 2. és 5. között

Next

/
Oldalképek
Tartalom