Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916

1915-1916 I 375 ja: „Das ist der arme König, ez a szegény, jó király bácsi volt." Sanyi na­gyon érdeklődik, hogy ki lesz most a király, és főképp azon csodálkozik, hogy az új trónörökös csak négy éves!101 A Monarchia államainak egy­máshoz való viszonya nagyon érdekli őt, főképp a szabadságharc körüli események, bámulatos, hogy miért gyűlöli az „osztrákot", egész dühös, hogy miért kell ezekkel egy király alatt lennünk. Azt mondja, hogy ő csak magyar, és nem osztrák-magyar! Közeleg az első karácsony, amelyet apus nélkül kell eltöltenünk. A gye­rekek még teljes illúzióval várják az angyalt. Czirják Mariska egy napra meglátogat, egész boldog a két gyerek. - Nagyon szerények a karácso­nyi kívánságok, Sanyi egy nyolcas sínt és egy baba-karácsonyfát, Hansi egy fehér muff és egy boa és egy kis ház. - De ennél jóval több az, ami összegyűlik, mire feldíszítjük a fát. Az ünnep hangulata sajnos ezúttal egy kis baleset következtében elromlik. Emy néni idő előtt vigyázatlanul meggyújtotta a kis Betlehemet, amely tüzet fogott, a lármára bejöttek a gyerekek, és amint Sanyi magyarázta, az angyal megijedt, elröpült, még mielőtt a fát meggyújtotta volna. Az apus hiányzott, és a béke hiányzott, és az öröm bizony nem volt teljes, hogy is lehetne öröm a harmadik há­borús karácsony! A gyerekek azért nap-nap után élvezték a fa édessé­gét (nem egy kikapás árán is), és játszottak az új holmival. Decjember] 27-én volt az új királyi pár ünnepélyes bevonulása, amely itt a ház előtt is történt. Ötven személy nézte ablakaink- és balkonunkról a neveze­tes esetet. Az utcán óriási tömeg állt sorfalat ólmos köd alatt, amelynek a rengeteg tarka zászlódísz képez gyönyörű kontrasztot. Sárga homok­kal szórják az utat - lőnek, „megjöttek!", zsong végig az aránylag csen­des tömegen. Pontban 1.15 perckor kezdjük aztán hallani, mint valami orkánban a messzi erdő zúgását, közeledik a moraj, már olyan, mint a mennydörgés, mindenkit elragad a pillanat, az esemény. Zúg a tömeg, fehér kendőerdő imbolyog, és hangtalan gyönyörű mozgásban elhalad előttünk a fehér-arany mesefogat két ragyogó arcú, szép, boldog és mo­solygósán integető királyemberrel! Ennyi szép volt, de aztán jött egy ne­vetségesen szegényes, fény- és dísztelen kíséret, ami elrontotta a hatást. A koronázási nap fényéből nem sokat láttunk. Nagy csend volt a város­ban, ahol szinte lélegzetfojtva lestük az ágyúdörgést, amely jelezte, hogy meg van koronázva a király! Másnap a gyerekekkel felmentünk a Várba, ahol óriási néptömeg tépdeste „emlékül" a fényes ünnepség maradvá­nyait. Sanyi vígan nyargalászott a koronázási dombon. - A királyi csa­ládnak még aznap történt gyors elutazása valami keserű utóízt hagyott 101 Ottó Ferenc József főherceg (Habsburg Ottó) (1912-2011) az Osztrák-Magyar Monar­chia utolsó trónörököse

Next

/
Oldalképek
Tartalom