Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1917

376 hátra. A nemzet legszentebb ünnepének egy kis komédiaszínt adott ez. „Vége az előadásnak - hazamehetünk!" 1917 Január elején Jenő saját kérésére kikerült újra az első frontra, átvette az ő kedves Son Pauses-i ütegeit. Csakhamar követte őt oda Róbert mint a hadi sajtószállás rajzolója. Néhány hétig együtt tudtuk őket ott az óriási hótömegek között, ahonnan gyönyörű, forró leveleket hozott nekem a posta. - Dermesztő hideg, óriási hó volt itt is, ott is, jólesett a meleg, ami önmagunkból és írásainkból messzi mérföldeken át is érezhetően áradt. Itthon nehéz viszonyokkal küszködtünk. A gyerekek köhögtek, és fűteni nem lehetett. Sanyi február 1-jén ágyba feküdt. Hansit elkülönítés céljából Jolánkához102 adtuk. Tíz napig volt ott a kis drága, azalatt két-háromszor tettem meg az utat hozzá látogatóba és vissza Sanyi ágyához. Hamarosan ő is köhögni kezdett, és kitűnt, hogy gyenge szamárhurutról van szó. A gázkályhák felmondták a szolgálatot - petróleumkályhákkal fűtöttünk egy-két szobát, ezekben játszódott le minden. Az utcákon méter magas hóbuckák, gyér közlekedés és mindehhez keserves szénhiány a 20 fo­kos hidegben. Hosszú sorban megdermedve állnak gyerekek, asszonyok a havas utcán, órákig egy szenespince előtt... A színházakat becsukják. 11-kor záróra van! Szegény szabadságos katonák, akik szórakozni jöttek haza, ugyancsak szomorúnak találják Budapestet. Vermes Ede is köztük van, és bújában majdnem mindennapos vendégünk. A gyerekek köhö­gése enyhe lefolyású, bár mégis elég kínos hallgatni, különösen éjjel. A kicsi még a betegségben is meghatóan kedves és jó. Sanyi egy teológus­tanítóval folytatja a II. osztályjos] tanulást. Bélyeggyűjtés a szenvedélye most, és ezenkívül a német Liederschatz dalai,103 melyeket nagymamájá­tól tanul. A Prinz Eugen, Tabakspfeife, Andreas Hofer a kedvencei. Német kisasszonyuk február 15-én a kezén vérmérgezést kapott, március 1-jén kórházba ment, így Mutterrel én vagyok a gyerekeknél, akik már itt-ott sétálni mennek. - A hó végre is olvadni kezd. Jenőt napról napra várjuk. 102 Margalit Jolán 103 Számos német énekeskönyv ismert ezzel a címmel, ekkor talán a Ludwig Erk szerkesz­tette Deutscher Liederschatz, Eine Auswahl der beliebtesten Volks-, Vaterlands-, Soldaten-, Jäger und Studentenlieder („Német dalkincs - Válogatás a legkedveltebb nép-, katona-, vadász- és diákdalokból") volt a legnépszerűbb. Benne a Savoyai Jenő hercegről szóló népdallal (lásd Dánielné 28. lábjegyzet), a Pipa című, 18. századi moralizáló dallal és az Andreas Hoferról szólóval, amely Tirol himnuszává vált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom