Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916

374 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA hogy komolyabb a dolog, és mindjárt el is fogadtuk, hogy bennmaradunk a szaniban, miután a tanár mondta, hogy „nem felületes dolog". Szegény kis embert reszketve bevitték, az operációs asztalra tették, onnan kiáltozott még ki: „anyus", de nekem mennem kellett. Borzasztó negyedóra, és ha lehet fokozni még borzasztóbb 24 óra következett. A tanár azt mondta, sú­lyos, nehéz műtét volt, hat mirigyet kivett, előkészített hosszadalmas do­logra. A gyerek rögtön felébredt, szörnyen szenvedett, és csak haza-haza kívánkozott. „Itt meghalok, meglátják, ezt nem lehet kibírni, az a röntgen olyan büdös volt, hogy elájultam tőle - valami csípős szesszel bekenték a nyakamat, és leborotválták a hajam, azért van ez a nagy Umschlag,99 hogy az anyus ne lássa! Mind hazudnak a doktorok - lenn vár az autó, mikor megyünk már! Nem kell doktor, ha a jó Isten akarja, úgyis meggyógyulok, de ha nem akarja, akkor a doktor se tehet semmit." Kapott aztán csillapító­kat, de alig használtak. Ha egy pillanatra elmentem az ágytól, rögtön hí­vott még álmában is. Éjjel fokozódott a láz, 41°[-ra] ment, iszonyúan szen­vedett a gyerek, és vele mi is. Engem hamar elhagyott az erő és bátorság, a rémület levett a lábamról, kirázott a hideg, teljesen tehetetlen voltam ma­gammal. - Emy néni a kemény, de jóságos őrzőangyalunk tett-vett min­dent, amit kellett, csak intett, mikor a gyerek hívott, és akkor odamentem, mintha valaki más lábán mennék - egész öntudatlanná tett a fájdalom és ijedtség. Reggelre lement a láz és enyhült a helyzet komolysága, hétfőn az első átkötés után kezdődött a javulás, egy kis csövön át pár csepp vizet és tejet ivott szegényke, de a fejfájás még szerdáig nagyon kínozta. Szerdán kivették a nagy tamponokat, csütörtök reggel hazamentünk, boldogan jött haza a kis ember, itthon a babái, állatai álltak sorfalat zászlókkal az ágyig. Aznap írtam csak meg Jenőnek az egész betegség lefolyását, addig hazu- doztam, hogy megkíméljem, hisz segíteni úgyse tudott! Még hét ízben kö­tözték Sanyit, de karácsonyig szépen össze volt már nőve az egész vágás. Mialatt ezek az izgalmas napok folytak részünkre, azalatt az ország is szomorú napokat élt. Eltemettük-elsirattuk jó öreg királyunkat, Ferenc Józsefet. Sokszor látott kedves alakját a sok leírás után elképzeltük halot­tas ágyán és a koporsóban, ahova utolsó szavaival vágyott, mert „fáradt volt", pihenni akart. A fenomenális temetésnek színtelen, de mégis érde­kes látványát a moziban néztük, ahol ezenkívül életében felvett képeken láthattuk, sőt valósággal megrendítően hatott az a kép, ahol a jelenlegi király esküvőjén együtt látjuk Ferenc Józsefet, Ferenc Ferdinándot és IV. Károlyt! Történelem a moziban!100 - Hansi minden kirakatnál elmond­99 borogatás (német) i°o perenc József (1848-1916) november 21-én hunyt el, november 30-án temették Bécs- ben. Károly főherceg 1911. október 21-én házasodott össze Zita Bourbon-pármai her­cegnővel a menyasszony családjának kastélyában, az alsó-ausztriai Schwarzauban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom