Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Erdélyi József Naplója - 1916

1917 I 341

Tavalyi témák, vért kapnak az új napsütéstől, mert mikor megszülettek, még vérszegényen húzódtak meg az el nem dalolt dalok között. Tavalyi témák...

*

Virágos ág alatt - Sípos faun sóhaja májusi reggel. Virágos ág az út felett Virággal szórja be a kék eget.

Szeretnék egyszer alatta megállni,

Virágos ág alatt, Veled.

A napsütésben szerteszét Aranyvirággal hímezett a rét.

Szeretném egyszer összehordani A virágokat, mind, Eléd.

*

Ezer harmatgyémánt ragyog,

Az éjjel hintették az angyalok.

Szeretném egyszer sorbafűzni őket,

Hogy ékesítsék homlokod.

A bárányfelhős égre fel Részeg pacsirta száll és énekel,

Egy dalt szeretnék elrabolni tőle Mit Néked sose mondok el.

*

Eszmetársulás. A dalban harmatról, gyémántról - harmatgyémántról volt szó. Hadd mondjam el a mesét a harmatról. Igen, arról is szó volt, hogy az angyalok hintették. Azt fogjátok mondani: „De hisz a harmat csak víz!..." És én azt felelem: De hisz ez csak mese... Nem lesz hosszú, de már csak holnapra hagyom, mert már tizenegy óra van, és könnyen elaludnátok a végit, pedig aminek vége nincs - nem, nem végtelen, az ember nem tud olyat kigondolni - hanem csonka. Csonka mese.

*