Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Erdélyi József Naplója - 1916

342 I

ERDÉLYI JÓZSEF NAPLÓJA

1917. április 14-én.

Az Élet vásznán

Egy képet láttam valahol,

Nem tudom, álmomban, vagy ébren És jaj, az Élet tarka vásznán Én éppen ezt a képet élem.

Berekszélen, zöld pázsiton,

Mint szűz tajték a zöld tengervizén, Sugárfolt rajt, rá lombárny esik,

Egy fehér nimfatest pihen.

Habtiszta nimfatest fölé Egy torztestű sötét faún hajol,

Kétágú sípja elhajítva A fűben fekszik valahol.

Csúf ördögarcát, homlokát Vad fájdalom szilaj viharja járja,

Buja szájával csókokat lehel A hideghamvu, néma szájra.

Az erdőn már szegény faun Többé sóvárgó dalt sosem dalol,

Megvan, kit annyit kergetett S csak holtan érhetett utói.

De sípját ő még fölveszi, Nem hogy más nimfát űzzön régi vággyal,

Az erdő fái sírni fognak,

Mert köztük felsikolt a gyászdal.

Egy képet láttam valahol,

Nem tudom, álmomban, vagy ébren És jaj, az Élet tarka vásznán Én éppen azt a képet élem.

*