Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
1914 I 33 Meg kell állapítani - bár az objektív megállapításoknak van e napokban legkevesebb értelmük mindamellett meg kell állapítani, hogy Belgium becsületességének szomorú áldozata. Szerződés, rokonszenv, kultúra, minden a franciához fűzte. Komolyan vette a kötelességét, a szimpátiát, a barátságot, s most lehet, hogy elpusztul ezért a föld színéről. Ezek a görbe sorok nincsenek a nyilvánosságnak szánva, hát itt leírhatjuk, hogy kár értük. A mi lapjaink tajtékot okádnak a szerencsétlen nemzet ellen, holott sokkal becsületesebben, hívebben és nemesebben járt el, mint eljár a mi kedves szövetségesünk, Olaszország, lesve, hogy ki lesz az erősebb, hogy annak kedvéért billentse fel a jóakaratú semlegességet. Egyébiránt nincs-e neki is igaza? S egyáltalában szabad-e ennél az embermészárlásnál jogról, igazságról vagy más ilyen dologról beszélni. Sőt ha már elővesszük a jó öreg etikát, talán éppen a mi kedves olasz szomszédunknak van igaza. Igenis az olasz királynak, az olasz kormánynak kötelessége őrködni az olasz nép minden csepp vére felett, és igenis perfiden,57 alávaló módon, hitványul, mindenféle baráti, szövetségi és egyéb köteléket felrúgva úgy kell neki balanszírozni, hogy csak akkor avatkozzék a háborúba, ha haszna lehet belőle, csakis ahhoz csatlakozzék, kitől kaphat, nyerhet valamit. Akkor még mindig reáér kitalálni valami szép erkölcsi cégért, mi föltétlenül szükséges a háborúhoz. Az emberiség még mindig nem elég erős arra, hogy nyíltan bevallja: elindulok ölni, mert azt hiszem, hogy erősebb vagyok, s mert az erősebb jogán rabolni akarok! Ezt így nem lehet, ez így nem megy... Erkölcsi presztízs, szűzfehér lobogó kell a véres és vad háborúhoz. Ez így volt négyezer évvel ezelőtt, s így van ma is. Az orosz, az keményebb dió, bár ott is sok diadalt arattunk. A németek teméntelen foglya, a mi kraszniki diadalunk.. ,58 Hát ők? Hát az oroszok? Ok sem szavalják Puskin verseit, az már biztos, hogy jó mélyen bent vannak Galíciában. S mi nem tudunk semmit. A hadijelentések szép időről és a jobb vagy balszárny meggyöngüléséről szólnak. Mentül több újságot olvas az ember, annál jobban kóvályog a feje. Egy bizonyos, hogy hazudtunk mi is, az ellenségeink is. A háború igazi képét majd a béke után egy-két évvel írják meg. Addig sötétben tévelygőnk, és nem lehetetlen, hogy az oroszok már Hatvanban lesznek, és mi még mindig a kraszniki diadal részleteit olvassuk. Örömmel olvasva, hogy az idő jó s az ellenség balszárnya gyöngül. S mind e sok szenzáció megerősítve a derék hadi57 aljas, hűtlen módon 58 A galíciai, akkor Oroszország részét képező településnél 1914. augusztus 23. és 25. között zajlott a háború első csatáinak egyike, amely a Monarchia első győzelmét hozta az oroszok ellen.
