Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
32 I DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA NAPLÓJA a szerb mezőkön, de az a gyilkos asszony és gyermek ilyenkor nagynak, dicsőnek, hősnek érzi magát, és elfogadja, viseli a mártírhalált, mely nem is késik soká! Mi lett azokból a nőkből és a gyermekekből, kik lövöldöztek? - kérdeztünk meg egy sebesült tisztet: ne beszéljünk erről, nem akarok rá gondolni - mondta és fehér lett még az ajaka is. Azok a szerb asszonyok és gyermekek ott függenek a fákon, himbálja testüket a szél, varjak keringenek a fejük felett, és a szerb történelem - ha lesz még ilyen valaha - mint mártírhalált halt hősökről beszél róluk. Vagy nem ünnepeljük-e mi még ma is az egri nőket, kik forró vizet öntöttek az ostromló törökökre. Az ostromló basa előtt ezek a nők megdühödött fúriák és veszett bestiák voltak, és e jó véleménye szerint bánt is el velük, ha egyet-kettőt megkaphatott közülök. Ej, a háborúban nem szabad gondolkozni, s ahogy a rendes polgári törvények fel vannak függesztve, úgy kell felfüggeszteni a józan ész ítéletét, az emberiesség, a méltányosság, a humanizmus szempontjait. A mi nagy, a mi cinikus Mikszáthunk írja valamelyik munkájában,55 hogy egy görögnek elmesélik, hogy a törökök a görög hadifoglyokat sötét, földalatti börtönökbe zárják. Oh, a gazemberek, a gazemberek - sóhajtozik a görög. No-no - vigasztalják az elkeseredett hazafit -, hiszen a görögök sem maradnak adósok, forró zsírban sütik ki az elfogott törököt. Mire a görög vállat vonva felel: Istenem, hát mit csináljanak szegények? Csak nem süthetik finom vajban vagy pampuskában?56 Ez a háború - hogy valahogy franciául ne mondjam. Augusztus 25. A németek már alaposan ráfeküdtek Belgiumra. Lüttich, Brüsszel, Namur, minden a kezükben, vonulnak Páris felé. Már nincsenek messze Franciaországtól. 55 Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regénye (1895) első részének bevezető sorai így szólnak: „Az emberek igazságérzete nem áll valami kifejlett fokon. Ösmertem valaha egy öreg cincárt (görögöt), a Dugali bácsit, aki mikor a török-görög harcok epizódjait mesélték előtte, hogyan döfi le a török könyörtelenül a görögöt, ahol találja, elszömyűködve pattant fel:- Oh, a gaz pogány, a gaz pogány! De mikor aztán az elbeszélő egy kanyarodással arra tért rá, hogy ha meg a görög fogja el a törököt, felkoncolja, olajba süti, szelíden morogta:- Mit tudja tenni szegény! (Ti. mit tudja tenni szegény görög! Hát persze olajba süti. Hiszen csak nem sütheti pampuskazsírba, szegény görög.)" 56 szalagos fánk
