Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
1914 I 31 azok a hazugságok, melyeknek örülnek a naiv, hiszékeny lelkek. Bár én is tudnék hinni bennük. Vannak pillanatok, mikor én is erővel elhitetem magammal, hogy győzünk, és mi - ej, dehogy is mi - a Német lesz Európa ura és parancsolója. Ez most a legjobb eset, ezért kell harcolnunk, ezért kell imádkoznunk. De vannak kétségbeesett, gonosz, kegyetlen perceim, mikor mintegy vízióban látom magamat menekülni az orosz uralom elől. Látom, mint fogom kézen gyermekemet s indulok neki a világnak egy helyet keresni, hol szabadon lehet élnem, gondolkoznom, s békében maradhatok, önmagámmal, lelkiismeretemmel. Szabad, egész, igaz embernek nevelhetem gyermekemet. Mostanában gyakran állok a kis glóbuszom előtt, keresve a földkerekségen ezt a helyet. Ezt a Csodaországot? Vajon hol lehet, vajon hogyan is hívják? Hagyjuk most ezt. Gondoljunk arra, hogy győzünk, és megalapítjuk a németség világuralmát. Mert erről van szó most, és nem másról. Huj, micsoda junker szellem lesz itt uralkodóvá, hogy fog tombolni a dzsentrigőg! Ez is mindegy! Csak győzzünk! Aztán még közben ráérünk a magunk külön igazáért verekedni. Most verekedjünk együtt közösen az életért. Ha győzelem lesz, jön egy nagy gazdasági fellendülés, és két osztálynak lesz jó dolga, az úgynevezett történelmi osztálynak és a szabad pályán levő vállalkozónak, üzletembernek. Mi, kik valamiféle progresszív gondolkodást képviseltünk, ott a háttérben fogunk kullogni. És valljuk meg, ezt meg is érdemeljük. Tettünk-e ezért az úgynevezett progresszív ügyért egyebet, mint hogy alkalomadtán a jó Istent detronizáltuk, mintha vele és nem a rossz emberekkel lett volna bajunk. Semmi sem volt lelkűnkben a látnokból, a prófétából, és bár benne éltünk a világtörténelmet megalkotó időkben, nem sejtettünk belőle semmit. Ha a béke a mi békénk, német béke lesz, nagy reakció, sovinizmus, türelmetlenség szakad reánk. De bár már szakadna, bár már itt volna! Mert ha a szerencse ellenünk fordul, akkor igazán nem jön semmi, csak a nagyszerű halál,54 Most egyelőre bizonyos, hogy a németek Belgiumot összetörték és diadalmasan haladnak előre Páris felé. Az éjszaki pozíció is jó. A mi hadseregünk nagy részét még mindig leköti Szerbia. Irtózatos hírek jönnek a szerbek kegyetlenkedéséről, ám, azt hiszem, a mieink sem szavalnak lírai verseket nekik. Gyermekek és asszonyok lőnek reájuk rejtekhelyekből. Ez irtózatos! De ezek a másállapotos asz- szonyok és tízéves fiúk ezzel az orgyilkossággal hazájukat védik a betörő idegentől, ki elveszi élelmüket, felgyújtja házukat, legyilkolja férjüket és apjukat. Irtózatos a szegény magyar baka sorsa, ki ott hörög átlőtt mellel 54 Utalás Vörösmarty Mihály Szózat című (1836) költeményére („Vagy jőni fog, ha jőni kell, / A nagyszerű halál, / Hol a temetkezés fölött / Egy ország vérben áll.")
