Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914

26 I DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA NAPLÓJA got adni. Hartwig nem volt mai gyermek, a legravaszabb és körmönfon­tabb diplomatának tartották Pétervárott. Érdekes, hogy amilyen hidegen hagyott mindenkit a trónörökös halá­la, annyira vérbe borult most mindenkinek a szeme, mikor kisült, hogy Ferenc Ferdinánd halálos hálóját Belgrádban szőtték. A demarche elkül­dése után ünnepelték Tisza Istvánt (ki pedig ellenezte elküldését), és re­megve számították a Szerbiának adott 48 órát. Attól féltek, hogy Szerbia meggondolja magát, és teljesíti követeléseinket. Kétségbe voltak esve a gondolattól, hogy nem megyünk a rácokra.37 Budapest, a cinikus, minden pátoszt agyonironizáló Budapest csupa „hősöket" szült ezen a két napon. Sajnálom, hogy mindjárt a demarche elküldése után nem írtam jegy­zeteket. Le kellett volna írnom, hogy mi történt azon a szombaton, me­lyen Giesl Vladimir osztrák-magyar követ elhagyta Belgrádot. Az utca tombolt a lelkesedéstől, s minden immár csukaszürkébe bújtatott kato­nát úgy ünnepelt, mintha Péter királyt38 fogta volna el. Az Abbázia ká­véház39 előtt a nép erőnek erejével vállára kapott egy tisztet. Az szegény eléggé tiltakozott a megtiszteltetés ellen. Zavarodottan hebegett, amikor egyre lelkesebben éltették, ott fent az emberek vállán, „Beszéljen, beszél­jen!", kiabálták folyton. A tiszt vörös volt, fehér volt, látszott rajta, hogy szívesebben menne harctérre, semhogy szónokoljon. Ám a megtisztelő sürgetés elől nem bírt kitérni, és halált megvető elszántsággal elkiáltotta magát: „Éljen a haza! Éljen a király!" Azzal csúszott is lefelé a lelkes vál- lakról. Egy még itt maradt példány a pesti cinikusokból elkiáltotta ma­gát: „ezt a földön is elmondhatta volna". Minden más esetben honorálják ötletét - mert hiszen Budapest az a hely, hol a gombostű nagyságú és értékű ötleteket is élénken honorálják, most azonban majd agyonverték az elméskedő ifjút. Egyébként a csinos kis ötleteknek s az elmés aperszüknek40 mintha végleg bealkonyodott volna. A hősi pátosz korában vagyunk újra. Divat­ba jött a hősök imádása. Az emberek lelkesedve, kipirult arccal beszélnek hazáról, hősi halálról, a csatatér szépségeiről, mindazokról a dolgokról, melyeknek kultusza régen eltűnt gyermekkorommal. Én vidéken szület­tem, magyar s maradi városban, meglehetősen elzárt, naiv körben telt el első ifjúságom. Nekem voltaképpen nem is olyan idegen ez a hősi kultusz, ez a mámor. Én Jókain nőttem fel, és komolyan vettem min­dent, mit ez a nagy álmodó összevissza hazudott. Nekem komoly ügy 37 szerbek 38 I. (Karagyorgyevics) Péter (1844-1921) Szerbia királya 1903 és 1921 között 39 Az Andrássy út 49. szám alatt állt. A Pesti Hírlap szerkesztői, képviselők, művészek látogatták. 40 apergu 'észrevétel, megjegyzés' (francia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom