Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bauer Ervin naplója Kaffka Margitnak (1915)
BAUER ERVIN NAPLÓJA KAFFKA MARGITNAK. 1915 I 221 velet, mert most nincs kéznél papiros, ez volt az utolsó lap a táskában, de a ruckzsákban van még sok. Lehet, hogy a helyzet nem oly kritikus, hiszen közvetlen veszélynek mi nem vagyunk most kitéve, csak annak a lehetőségnek, hogy egyszerre felzavarnak, hogy gyorsan abmarsolni erre, a hegyeken keresztül, de te tudod, hogy én milyen gyáva, félős és izgatott vagyok. De írok neked azért most is és mindig. A többiek lefekszenek most aludni, úgy látszik, én féltem itt legjobban magamat. Nem szeretem az éjjelt fekve tölteni, akkor tudnék legnyugodtabban írni, olvasni, ábrándozni mindent! Rólad! Neked! És akkor a többiek miatt kénytelen vagyok egész éjjel fekve hánykolódni és úgy rád gondolni, hogy annak te ne kapd jelét. Örökké Kővárad! 11915 (mint te!!) 1915. márc[ius] 11. csütörtök 3á 10-kor. Még nem zárom le a levelet mégsem, mert a többiek még nem feküdtek le aludni, ők sem nagyon mernek, a főorvos fekve olvas, Rjevész] d[okto]r Vértes medizinerrel sakkozik. Én most közben beírtam a kisnaplót, Fehérrel adattam magamnak papirost. „Ez a Bauer: reggel felébredek, Bauer már ír, este lefekszem, Bauer még ír, ebédelünk, Bauer nem eszik, hanem ír!", ezt mondta most Rjevész] d[okto]r, és a többi beleegyezőleg nevetett, és én szép barátságban velük írok mégis, csak a szemem nem nagyon bírja már. Ma úgysem adhatom fel a levelet már, majd holnap - addig is szívtépően elevenen veled Kővárad. Te bálványom, te csodám és mégis egyenrangúm, kicsikém, lányom, mi, tökéletesen szeretők! Nem bírja már a szemem! Kővárad!! 1915. márcíius] 12. péntek, este % £.301 Egész nap sok sebesült, füstös, zsúfolt szoba, nyögés, idegeimet megnyugtatandó délelőtt és délután is egy-két órát kinn töltöttem a hidegben, abban a deckungban, ahol a vasárnap délutánt is töltöttük, mint akkor írtam, kártyát azért írtam közben egyet, most a szállítással vagyunk elfoglalva - a végletekig idegesítő és agyonfárasztó helyzet és állapot, Margitom, mindig veled vagyok, és még ma is fogok írni, de ezt most 301 K. M.: „Március 12. Péntek. Semmi levél. Négy óra - javítni [!] kellett volna óra közben, de nem bírtam. Nincs levél. - Délután Máriával bumlizok a Philadelphiában, nem merek hazajönni s a szekrénybe belenézni. - Nincs semmi! Mit tegyek az idegesség ellen? Egy levelet írok este, aztán megfürdöm. Minden sötét, sötét - imádom Ervint, és nem élhetek nélküle." (bumlizik régies, átvitt értelemben: lassan dolgozik, tétlenül időzik)
