Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bauer Ervin naplója Kaffka Margitnak (1915)
222 I DR. BAUER ERVIN EMLÉKEI mindjárt be kell fejeznem, hogy a transzporttal most még elmehessen. Egyetlen éltető csodám, amint a kártyán is írtam, az ebben a levélben említett veszélyes éjszaka már veszélytelenül elmúlt, és remélem, hogy a többi is éppúgy fog elmúlni. A legjobb helyzetben nem vagyunk itt, de a végletekig óvatos vagyok, és olyan óvatosság mellett nem fordulhat elő baj, vagy akkor abszolút véletlen - ma is minden doktor (van vagy tíz a faluban) bennmaradt a faluban, és nem is történt semmi, de én arra a lehetőségre számítva, hogy hátha ideágyúznak, elmentem a deckungba, és ott fagyoskodtam délelőtt és délután órák hosszat neked. A hóban, szélben, fagyban, magammal csaltam a főorvost is, és mondtuk: „Ich will mein Leben für meine Frau erhalten!" - „Ich will mein Leben für meine Braut erhalten",302 mondta ő. Estefelé bejöttünk és ment a munka, nyögés, zsúfoltság, súlyos sebesültek, ordítás, százféle intézkedés. Margitom! fáj a fejem is nagyon, feszül a homlokomnál és hátul is, és a szemem is. Még egyet, egyetlenem, ezt csak az idegesség mondatja velem, de azért óvatosságból megírom, mert gondoltam rá, hogy ha életveszély és messze menés között kell választani, akkor okvetlen utóbbit, érted, szóval ha hírt esetleg (nem valószínű, ez csak ideges túlóvatosság, mint nálad is szokott lenni) nem hallanál, akkor életemről biztos lehetsz, mert akkor éppen azért mentem messze, hogy biztos legyen az életem, ha pedig valami történne baj, azt itt okvetlen tudják az ezrednél, ha nem tudják, mondom, az életemről biztos lehetsz! De ez csak olyan ideges túlóvatosság. Margitom, egyetlen éltető csodám, jóm, mindenben szolidárisom, csak kitartás! és akkor az igyekvésem eredményhez fog vezetni, csak kitartás és erősnek maradni, engem a veszély, bár nagyon idegesít, de hozzád való kitartásban, tartozásban erősít! Érted! Tudd meg, hogy mindig Kővárad, támaszod maradok, vagyok, és annak érzem, cselekszem magam tudatosan minden körülmények között, most is és mindig! De most be kell fejeznem a levelet, mert mennek. Istenem, hogy fogsz te aggódni most, ezt a levelet kapva, pedig gondolj rá, hogy ez az én idegességtől fokozott félelmem őszinte képe, mert én hozzád őszinte vagyok tudatosan, mint magamhoz. Te szent megváltóm! Ma még nyugodtan is fogok írni, sajnos az nem fog mindjárt hozzád repülni. Örökké tied, Kővárad! 302 „Meg akarom őrizni az életemet a feleségemnek! Meg akarom őrizni az életemet a menyasszonyomnak!" (német)
