Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bauer Ervin naplója Kaffka Margitnak (1915)
220 I DR. BAUER ERVIN EMLÉKEI írtam a kisnaplóban, egy czernowitzi népfelkelő hadnagyról, az ennek a szakácsnak a hadnagya, 38 éves, háború eleje óta van itt, tanfelügyelő (matematika, fizika szakos), akkor este beszéít róla, hogy anyját, akit ő tart el, csak két hónapi pénzzel látta el ezelőtt nyolc hónappal, felesége, gyermeke is ott maradtak, augusztus óta semmi híre, Cz[ernowitz]ban tudvalevőleg az oroszok már gyakran garázdálkodtak, mindenre el van készülve, félig bolond már (tényleg), alázatos is, dühödt is volt sokszor, azután sírt. Micsoda sorsok! Pedig ez a tanfelügyelő civilben egy elég korlátolt, közönséges tanfelügyelő, azt én tudom és látszik még rajta. De már nagyon roncsa annak a közönséges tanfelügyelőnek is. Most járnak a sebesültek megint, ütközet van, ellenszenvet kelt írásom, dologtalanságnak, indolenciának nézik. Abbahagyom most, majd este folytatom. Úgyis kezd már sötétedni. Te csodám! - Este 9-kor, iszonyú izgalom, eseményhalmaz, azt mondják, még az éjjel rückzug300 lehetséges, ez a mostani állapot, közvetlen most jött postád, 5-i kisnapló, 6-i és 7-i leveled, két vállas kép, az én pipás képem (kár, hogy olyan nem neked szólónak érzed, de gondold meg, hogy akkor nem tudtam, hogy még Csabán látlak utána). Margit, őrülten veled, így együtt két ember még sohasem volt! Amikor délután befejeztem az írást a sebesültek miatt, hozzáláttam én is a kötözéshez, zsúfolt kis szoba, nem férnek az emberek is alig, jön öt súlyos sebesült, ordítás, egy egészen súlyos, haldokló, a 33-as szakács főz, és én idegkimerülten leülök és leírom neked a tegnapi kisnaplót, jönnek a kocsikkal a sebesültekért, közben a haldokló meghal és a 33-as szakács tálalja a vacsorát! A halottat kiviszik, az egyik kocsis hozza nekem a leveledet, amit Szemesnek írtál, és Sz[emes]nek egy kis levelét nekem, hogy hogyan vagyok és csak kitartás, igyekezetem eredményes lesz! A sebesülteket feltesszük a kocsira, én leülök megint és Bibliát akarok olvasni, de az események halmaza nem engedi, most összepakoltat- tam Fehérrel a holmit, és várom, mi lesz, lesz-e visszavonulás vagy sem? Minden el van rakva, csak az íráshoz való nem. Szemesnek küldtem visz- sza egy köszönőlevelet és a te leveledet (azt kérte külön), és megírtam, hogy rosszul vagyok, és nehezen bírom. - A 27-i levelemet nem kaptad, írod, istenem, pedig énnekem is milyen jó volna tudni, hogy megkapsz mindent! Talán még meg fogod kapni. Látod, én most elég jól kapom a postát: 7-i reggeli leveled ma 11-én este már itt volt a kezemben, hiszen ha mindig így jönne! Margitom, tudod, ugye, hogy most milyen helyzetben vagyok, és írok neked, a vágy és érzés éppoly égő, friss, eleven minden eseményhalmaz, halál, borzalom dacára! Ha ezt az oldalt befejeztem, akkor lezárom a le300 visszavonulás (német)
