Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - Bevezető (Borbás Andrea)
14 I BORBÁS ANDREA zette; bizonyos időszakokban (július 28-29., szeptember 1-5., szeptember 8-9., szeptember 12-13., október 6-8., november 5-6., december 20-21.) mindennap írt, de többnyire hosszabb bejegyzésekben tekint át heteket. Éppen ezért jellemzi filmszerűség helyenként a naplót (augusztus 7. vagy szeptember 13.). Egy ízben Dánielné fájlalja, hogy nem azonnal az események megtörténte után születnek meg naplójegyzetei: „Sajnálom, hogy mindjárt a demarche elküldése után nem írtam jegyzeteket." A napló helyenként (lásd például a szeptember 5-i bejegyzést) vázlatossá válik. A napló kulcsszava a mámor, a szerzőnő az első pillanattól kezdve képes kivonni magát a háború kirobbanását kísérő lelkes hangulatból. Ez azért is különösen érdekes, mert az írónő 1914-ben a konzervatív, nacionalista, s ez okból kifolyólag háborúpárti Budapesti Hírlap munkatársa volt. Dánielnének a háborút övező általános lelkesültségről vidéken töltött gyermekkora, az ott meggyökerezett hősi kultusz, illetve Jókai művei jutnak eszébe, amelyekért gyermekként ő is rajongott. Ám ebből, mint többször is hangsúlyozza, épp úgy, mint a gyerekkori ruháiból, kinőtt. A gyermekkori kinőtt ruha a napló központi metaforájává válik, újra és újra megjelenik. A napló fő témái a hadi események, a háború általában és korábbi háborúk. Dánielné igen jól tájékozott, széles látókörű, nyitott személyiség, vérbeli újságíróként több napilapot olvas rendszeresen, s vágyik rá, hogy az eseményeket az ellenséges külföldi lapok szemszögéből is megismerhesse. „[...] nem tudjuk, mit írnak rólunk a franciák... Ha olvashatnánk, az ő túlzásaikból megállapíthatnánk a mi tévedéseinket és talán esetleg az objektív igazságot, ha ugyan van még ilyen a földön" - vélekedik. Az írónőt erősen foglalkoztatja, hogy a háború után mi lesz Magyarországgal. A sorsközösség központi kérdés számára, pontosabban, hogy hogyan is fér bele ő maga ebbe a háború által létesült sorsközösségbe - különös tekintettel a már említett tényre, hogy képtelen osztozni az általános lelkes hangulatból. Dánielné nem pusztán tényszerűen regisztrálja a háború eseményeit, de sok kommentárt, reflexiót alkalmaz, naplójában a külső eseménytörténet dominál, miközben a magánéleti vonatkozású feljegyzéseket tudatosan a minimumra szorítja. (Férjét, Dániel Miklóst5 például egyetlen szóval sem említi.) Stílusának jellemzője az irónia: „Csak úgy véletlenül, mellékesen, az apró betűs újdonságok között tudjuk meg, hogy az oroszok Besztercébe is betörtek. Szegény jó újságírók ezt ilyen formában írják meg. Örvendetes hírt közlünk olvasóinkkal, Besztercéből nemsokára kiverjük az oroszt." A hadi események mellett az újságírás, illetve az újságírók munkája merül fel a leggyakrabban a naplóban. Egyre élesebben bírálja kollégáit, 5 Dániel Miklós (1862-1925)
