Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 40 Az 1923-as kiállítás nagy siker volt, így vetődött fel, hogy ezeket a szép holmikat valójában egy helyen kellene tartani. Egyikük a hágai városi levéltáros, Wilhelm Moll volt, aki komolyan érdeklődött az irodalom iránt, és archívma hágai művészek leveleinek gyűjteményét is tartalmazta. Ekkor más hágai szerzők leveleinek gyűjtését is el akarta kezdeni. A kiállítás szervezőbizottsága azonban csak akkor akart részt venni ebben, ha a gyűjteménye- zés nemcsak Hága területére korlátozódik, hanem egész Hollandiára kiterjed. Sajnos csak húsz szerző állt készen arra, hogy rendelkezésre bocsássa tárgyait, de Moll nem adta fel. A következő évtizedekben rendszeresen fordult írókhoz és örököseikhez azzal a kéréssel, hogy irodalmi gyűjteményét bővíthesse. Néhányszor kisebb kiállításokat is rendezett, hogy a közönségnek bemutassa kincseit. Moll elsősorban az írók kéziratai iránt érdeklődött, de portréikat is gyűjtötte, sőt személyes dokumentumaikra is igényt tartott. 1925-ben Moll hétszáz író kéziratait gondozta; számuk 1954-ben már ezerötszáz volt. AII. világháború után nemcsak az országot, de a kulturális életet is újra kellett építeni. Hollandiában az irodalmi élet a 19. század vége óta Amszterdamban koncentrálódott. Az irodalmi múzeumot mégsem ott alapították, hanem Hágában. Ennek oka az volt, hogy az intézmény igazgatása a Hágában székelő Oktatási, Művészeti és Tudományos Minisztériumhoz tartozott. Hollandiában az a furcsa helyzet áll fenn, hogy az ország fővárosa, Amszterdam, nem a kormány székhelye. A háború után sem itt, hanem Hágában tevékenykedtek azok, akik kezdeményezték az irodalmi múzeum alapítását. Bert Bakker, a kiadó és Jan Hulsker, a város művészeti osztályának vezetője 1949-ben és 1950-ben sikeres irodalmi kiállításokat rendezett. Hálával hasznosították Moll irodalmi gyűjteményét, mégis ezenkívül számos helyről kellett összehordaniuk a dokumentumokat. Az írók kéziratos hagyatékait különböző egyetemi könyvtárakban és irattárakban őrizték, sok szerző esetében azt sem lehetett tudni biztosan, kézirataik és egyéb dokumentumaik léteznek-e még egyáltalán. Logikusan következett ebből az a gondolat, hogy központi gyűjteményt kell alapítani, melyben a teljes irodalmi dokumentációt össze lehetne gyűjteni. Ez nemcsak a kiállítók, hanem az irodalmárok számára is sokkal kedvezőbb feltételeket teremtett. Ebben az elképzelésben szerepet játszott az is, hogy Flandriában már 1933 óta létezett ilyen típusú gyűjtemény, az AMVC, az Archief en Museum voor hét Vlaamse Cultuurleven (Flamand Kulturális Elet Általános Múzeuma). Jan Hulsker - aki később Vincent van Gogh leveleinek publikálásával vált világszerte ismertté - Hága városi elöljárói és a tartományi kormány támogatását megszerezve megteremtette az irodalmi múzeum megalakulásának feltételeit. A múzeum 1954 decemberében kezdte meg munkáját. Ezzel egy
