Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
41 időben Jan Hulsker városi hivatalából a minisztérium művészeti osztályának vezetői poszt-jára került, s mellette 24 éven át az irodalmi múzeum igazgatóságának vezetője volt. Hulsker meg volt győződve a passzív művészeti tevékenység értékéről. így búcsúzott hivatalából: „Semmi sem fontosabb, mint a szép- irodalom kritikai olvasása, a zene hallgatása, a festmények megtekintése stb. A félreértés ott van, úgy gondolom, hogy az ember hajlik ezt passzív művészeti tevékenység-nek nevezni. Meg kellene mutatnunk, hogy ez is egyértelműen egy formája a kreativitásnak.” Hulsker megállapította, hogy Hollandiában a kultúra iránti érdeklődés általánosságban nem túl nagy. A parlamentben sem volt túl erős érdeklődés a művészetek iránt, ezért mindig sok vitába került elegendő pénzt mozgósítani a művészetek támogatására. Fejlődési periódusok Az irodalmi múzeum alapításakor az egykori hágai városháza néhány termébe került, kiállítások rendezésére azonban itt nem volt lehetőség. Az intézmény egyszerre két - múzeumi és az irattári - feladatnak is igyekezett megfelelni. A Holland Irodalmi Múzeum és Dokumentációs Központ az első években kényszerűen főleg dokumentációval foglalkozott, s a múzeumként csak néhány kiállítást valósított meg, elsősorban irattár lett belőle. Hulsker, akárcsak Moll levéltáros, meg volt győződve az írói kéziratok jelentőségéről. Fontosságukat, véleménye szerint, három tényező indokolta: a kézírások grafológiai elemzése hozzájárulhat az író személyiségének megfejtéséhez; filológiai szempontból a kéziratok nagyon értékesek az irodalmi művek keletkezéstörténetét illetően; és érzelmileg is fontosak, mivel a szeretett szerző kéziratával vagy egy szeretett művel való találkozás különleges élményt szerez. Ezek a filológiai és emocionális szempontok a mai napig érvényesek. Az irodalmi múzeum az autenticitás őrzője és közvetítője. Melyek voltak az új múzeum tevékenységei? Életrajzi és bibliográfiai kartotékot hoztak létre és megkezdődött a dokumentumok beszerzése és katalogizálása. A szerzeményezés nagyon sikeresen haladt, pedig a már létező külön gyűjtemények eleinte tervezett beolvasztása nem jött létre soha. Amit egy intézmény egyszer már megszerzett, nem adja át olyan könnyen. A sikeres gyűjtőmunka részben a múzeum alapítói által hozott okos döntéseknek volt köszönhető. A múzeum magánalapítvány volt, nem állami vállalat. Ennek oka az a feltételezés, illetve tapasztalat - mely talán tipikus holland jellemző -, hogy szerzők és örököseik inkább készen állnak egy magánalapítNOP MAAS I A múzeum mint archívum - az archívum mint múzeum
