Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Köszöntők
315 SZÖRÉNYI LÁSZLÓ az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója Tisztelt Elnök Úr! Kedves Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! A kollégák megszólítást azért is fontosnak tartom, hogy valamelyest mottó gyanánt jelezzem előadásnak nem nevezhető ünnepi hozzászólásom lényegét. Akár az intézet nevében, akár a magam nevében csak a legszebbet és a legjobbat tudom mondani a Petőfi Irodalmi Múzeumról és dolgozóiról. A Botka Ferenc által szerkesztett A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei című kiadványban találtam egy kritikát a Nyilassy Vilma által szerkesztett 1973-as, Petőfinek szentelt múzeumi évkönyvről, amelyben életem harmadik vagy negyedik publikációját jelentettem meg. Én ugyan nem mondhatom el, hogy fél évszázada alapítottak, valamivel korábban történt, de azért ameny- nyire lehet, igyekeztem korán bekapcsolódni a múzeum munkájába. Akár az ehhez a kötethez csatolt bibliográfia alapján, akár más búvárkodások után el lehet mondani, hogy az intézet alapítása és az irodalmi múzeumnak a jelenlegi formában való intézményesítése, állami felügyelet alá vonása, az állami múzeumi hálózatba való bekapcsolása (innen van ez a kettősség: a múzeum a Petőfi Ház jogutódjaként 95 éves, intézményalapítása pedig 50 éves múltra tekint vissza) nagyjából ugyanannak a szándéknak a jegyében fogant, amelyet az intézet oldaláról leghatározottabban és leghatékonyabban Klaniczay Tibor képviselt. Ő volt az, aki rögtön az Eötvös Kollégium régi formájában való megszüntetése és diákotthonná alakítása után, 1951-ben létrehozott egy intézményt - ha nem is egy olyan régen működőt, mint a Petőfi Ház és örököse -, az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központot, amelynek néhány dolgozója azután folyamatosan továbbvitte a munkát a végül is 1955-ös keltezésű, de a működését voltaképpen 1956. január elsején megkezdő intézményben (az Irodalomtudományi Intézetben). SZÖRÉNYI LÁSZLÓ I Köszöntő
