Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Dialógus
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 304 együttműködésnek szilárd alapjait fektethetjük le. A többnyelvűségi állapot eléréséhez ennél sokkal több kell. Ezt már nem csak egy effektiv idegen- nyelv-oktatás keretében elsajátított kommunikációs technikával érhetjük el, hanem egy integrált és empatikus társas-világ-alkotás megvalósításával. Ez az állapot a kulturális különbözőségek kritikus és dialektikus, azaz interaktív- argumentatív párbeszéd során kialkudott szintézisét igényli, amelyet csak inherensen multikulturális közeg tud biztosítani. [...] A fenti megkülönböztetések szellemében mondhatjuk, hogy az úgynevezett nemzetközi kommunikáció (amelybe a nemzetek feletti és nemzetek közötti érintkezések széles skálája tartozik) interkulturális jellemzőkkel rendelkezik, ahol a kiválasztott közvetítő nyelvek alkalmazására a kialakult erőviszonyok, hagyományok, gyakorlatok, megállapodások szerint kerül sor. Ugyanakkor a nyelv- és kultúra-közösségek között kialakulnak az integrált kommunikációnak olyan mélységei is, amelyben a nyelvi kultúrák integrálódása egyértelműen multikulturális jellemzőkkel rendelkezik.”7 Az interkulturalitás tehát a saját és idegen relációjában a kultúrák közötti előrehaladó megértési viszony, a másikról való tudomásulvétel, mely a kölcsönös inspiráció és recepció szintjén, a közösségek között átívelő konszenzuson alapulva jön létre. E konszenzus alapja a dialógus, a párbeszéd. Az a fogalom, amely a 2008-as év európai kultúrájában központivá vált. Intertextualitás, dialogicitás Az intertextualitás a szövegek közötti kapcsolatokra kérdez rá. A szöveg fogalom azonban variálható: a szöveget értelmezhetjük köznapi értelemben leírt szövegként, de kulturális rendszerként is, mely szövegként vagy jelrendszerként olvasandó. A szövegek közötti kapcsolat egyrészt közvetett, az őt létrehozó szerző tevékenységekor keletkezik, másrészt az olvasó recipiáló tevékenysége közben. Az intertextualitás érdekkörébe elsősorban a különböző szerzők szövegei közötti kapcsolat tartozik. E fogalomnál egy szerzőről van szó, aki egyben olvasó is, idegen hangok közvetítője, és megfordítva: a szöveg az olvasó lektűrmunkája következtében konstituálódik más szerzők, korábbi hangok, lektűrök individuális horizontján belül. Az intertextualitás felfogható nemcsak szövegek közötti, hanem más, különböző médiumok és művészetek közötti dialógusként. Azt is jelentheti, hogy szövegek egymással kölcsönösen együtt-működnek, hogy egymással kapcsolatban állnak: lehet utalás is a szövegek univerzális hálójára és társadalmi (különösen kulturális) relevanciájukra.
