Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiadványok
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 264 zömmel fiatal leányok részéről...), azok a képzőművészeti alkotások, díszalbumok, ajándékok, amelyek 1894-ben, az 50 éves alkotói jubileumon valóban magyar írófejedelemnek mutatták Jókait. Ugyancsak itt katalogizálandók személyes használati tárgyai, gyűjteményei, tárgyi környezetének megmaradt darabjai szintén megérdemlik figyelmünket. A három kötet egységét összesített név- és címmutató fogja biztosítani. (Varga Katalin felelős szerkesztőnek köszönjük, hogy bepillanthattunk a remélhetőleg nem túl távoli kiadói tervekbe is.) A gigantikus életmű kéziratkorpuszának csak ebben a közgyűjteményben őrzött hányada a vegyes dokumentumokkal együtt 1058 tétel, mintegy 5000 fólió. (A fejezet Parragi Márta munkáját dicséri.) Valós esélye van annak, hogy ez a kötethányad a továbbiakban is bővülni fog. Amikor 1976-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárosa lettem, rögtön az első eligazítás alkalmával az idősebb kollégák figyelmeztettek rá: ne lepődjem meg, ha egylapos Jókai-kéz- iratokat kínálnak fel megvételre a múzeumnak. Olykor keretezve, üveg alatt, ceruzás rájegyzésekkel. A magyarázat most a katalógusban is olvasható: „Az író halála után a családtagok is ajándékoztak a náluk maradt kéziratokból, főleg Feszty Masa, Jókai Róza lánya, aki egy-egy fóliát papírlapra ragasztott, körbeírta ajánló sorokkal, és ezt adta ismerőseinek, barátainak.” (II.)3 A történet nem ért véget: az eddig utolsó ilyen fólió 2001-ben került a kézirattárba. Nyilván még igen sok lappang közülük, ám annak valószínűsége, hogy egy szétszabdalt Jókai-regény, kisregény vagy akár novella teljes kézirata így valaha is összeálljon, igen csekély. A romantika korának alkotói lehetőleg minden művészi ágban és minél több műfajban igyekeztek kipróbálni tehetségüket. Jókai sem tett másképp. Igaz, gyenge tüdeje és családi környezete őt a színpadtól távol tartotta, ám annál nagyobb érdeklődéssel fordult a festészet felé, amely - különböző intenzitással ugyan, de - egész életét végigkísérte: „A toll kínoz, az ecset enyhít. A toll munkája után fáradtak vagyunk, az ecset után felfrissülünk.” Közös pápai diákévükben, 1841/42-ben a három jó barát közül Orlai Petries Soma, a későbbi festő még író akart lenni (novellájával meg is előzte Jókait az önképzőkör pályázatán), Petőfi ekkor még színésznek készült, míg Jókai a festést fontolgatta élethivatásul. A Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tárának birtokában 25 rajz és akvarell, 10 olajfestmény és egy 41 lapot tartalmazó vázlatfüzet (1879/80-ból) található, köztük a család és a rokonság jó néhány tagjának portréja, illusztrációk saját regényeihez, ötletek humoros lapjainak rajzolói számára. De említhetjük a gyűjteményből irodalomtörténeti forrásértékű két rajzát Petőfi Sándor kiskőrösi szülőházáról 1865-ben, illetőleg 1880-ban,
