Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Digitális tartalmak
243 tővé, a dokumentumfeltárástól kezdve az adatcsere-formátumokon át a könyvtárakban használt informatikai rendszerek nemzetközi szabványokon alapuló kommunikációs képességéig. A digitális tartalomszolgáltatás másik oldala a technológiai feltételrendszer: a know-how, amely előállítja a digitális objektumokat és megteremti az informatikai közvetítő környezetet. Kiemelt példaként említem a digitalizáció rohamos fejlődését a hardvereszközök, a kép- és hangmanipulációra alkalmas szoftverek, valamint a szövegfelismeiés terén. Ez utóbbival a jelen tanulmány nem kíván foglalkozni. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi a helyzet a múzeumok területén, és azt kell megállapítanunk, hogy a feldolgozásban, a szabványosításban, a digitalizációban, illetve az elektronikus szolgáltatásokban egyaránt jelentős lemaradás mutatkozik. Ma még nem tekinthetjük általánosnak, hogy a múzeumi gyűjtemények nyilvántartása, feltárása számítógépes adatbázisban történik, a gyűjteményi katalógusok publikus része kutatható az interneten, illetve a múzeumi dokumentumok digitális formában tekinthetők meg. Hiányoznak az átfogó európai, vagy nemzetközi múzeumi informatikai projektek, szabványok, virtuális katalógusok. A többnyire nemzeti szabványosítási törekvések közül érdemes kiemelni az Egyesült Királyság Museums, Libraries and Archives Council (MLA) nevű társaságának tevékenységét, amely honlapján elérhetővé teszi a vonatkozó múzeumi szabványokat.1 A helyzetre jellemző azonban, hogy a nagy nemzetközi elismertségnek örvendő ICOM honlapján fel vannak ugyan tüntetve a szakági szabványok is, de a tartalmak jelentős mértékben hiányoznak az ugrópontok mögül.2 Ugyanakkor, az említett oldalakon publikált források döntő többsége nem informatikai jellegű szabályozást közöl, hanem a múzeumi auditációra vonatkozó adminisztratív tájékoztatást nyújt és a tudományos feltárásra vonatkozik. Kivételt jelent a Library of Congress oldalán ismertetett Consortium for the Computer Interchange of Museum Information (CIMI) kezdeményezés, amely a Z39.50 protokoll kiterjesztése a digitális múzeumi információkra. Sajnos a CIMI-re vonatkozó információk nem naprakészek, nehéz felmérni, hogy az egykori kutatási projekt eredményei mennyire terjedtek el, mennyire alkalmazták őket a gyakorlatban. A megvalósulással kapcsolatban erős kételyeket támaszt, hogy a www.cimi.org tartósan elérhetetlen.3 Az EDLnet keretében az eContactPlus konstrukció részeként indul a múzeumok digitalizációjának elméleti megalapozásával foglalkozó ATHENA projekt, amelyben a magyar múzeumokat a Petőfi Irodalmi Múzeum képviseli. Mi lehet az oka ennek az ellentmondásos helyzetnek? Mi a magyarázata a két nagy közgyűjteménytípus ennyire különböző feltárási és informatikai állapoBÁNKI ZSOLT ISTVÁN I Digitális múzeum
