Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
207 sekre, az életmű irodalomtörténeti elhelyezésére, illetve kijelölték azokat az író személyével (Kassa, polgárság, Monarchia-élmény stb.), valamint írásaival (Egy polgár vallomásai, Naplók, publicisztika) kapcsolatos legfontosabb vonatkoztatási pontokat, melyek máig megkerülhetetlenek a Márai-elemzésekben. Már az életmű kérdéseinek körvonalazása is sejtette, hogy milyen hatalmas és izgalmas feladat vár az író kutatóira és olvasóira. Ezt követően több kötet jelent meg Fried István, Lőrinczy Huba írásaiból és tanulmányok sorában vizsgálta az újra felfedezett írót az említettek mellett Poszler György, Szekér Endre, Pomogáts Béla, Kakuszi Péter. Fried István az életmű szubjektív pályaképét is elkészítette,30 de lemondani látszik a monográfiáról.31 2007-ben sajnos elhunyt a monográfiára készülő Lőrinczy Huba, aki Az emigráció jegyében című tanulmánykötete32 előszavában vázolta nagyszabású vállalkozását („A szerző immár monográfia írására készül, mely áttekintené Márai nagyepikai pályafutását...”). Lőrinczy, aki Márai műveinek szisztematikus és alapos elemzője volt, biztosan megkerülhetetlen művet tett volna a Márai-kutatás képzeletbeli könyvespolcára. Megszületett az író életművét teljességében feltáró életmű-bibliográfia:33 az író műveinek, a róla szóló irodalomnak és a kultusz adatainak egyaránt helyt adó munka a monografikus és filológiai feltárásnak egyaránt alapját képezi; 12 000 tételével lehetőséget ad a földrészeken és évtizedeken átívelő életmű elmélyült tanulmányozására. (Jóllehet az adatok rendszeres és módszeres gyűjtése befejeződött, a 2003-as megjelenés óta 2500 új tétel gazdagítja az adattárat.) Számtalan elemzés jelent meg az író legfontosabb és legnépszerűbb műveiről, immár önálló kötetre elegendő tanulmány elemzi pl. az Egy polgár vallomásai, a Föld! Föld!..., A gyertyák csonkig égnek című írásokat. Örömmel üdvözölhetjük a művek nyelvészeti szempontú elemzéseit, hiszen Márai írásművészetének egyik varázsa (igaz, ez egyben gyengéje is) a stílus; ebben elsősorban Czetter Ibolya, Szathmári István, Tolcsvai Nagy Gábor és V. Raisz Rózsa írásai adnak eligazítást. Kováts Miklós 1999 elején az Irodalmi Szemlében még jogosan ad hangot elégedetlenségének: „Ismerkedünk az íróról szóló monográfiákkal, tanulmány okkal, lexikoni szócikkekkel - és bosszankodunk. Minduntalan ellentmondásokba, tévedésekbe, hibákba, hiányosságokba ütközünk. Egy középiskolástól megköveteljük, hogy egy 18. században élt író életrajzi adatait pontosan idézze, de Márai esetében néha még egy tudományos monográfia adatában is kételkednünk kell.”34 Ehhez társítható Fried István megállapítása 1992-ből, aki szintén „...a megbízható Márai-életrajz hiányaira” mutatott rá.35 S valóban, meglehetősen sajátos sorsot sejtet mindez, hiszen az író műveinek döntő többMÉSZÁROS TIBOR I Az élet orgazdája az ember. Vágy a teljes életmű után
