Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 18 értetődően Herczeg Ferenc a Petőfi Ház megnyitásakor mondott beszédében. A Petőfi Társaság elnöke nem egyszerűen a magyar irodalom nemzeti érdekek érvényesítésében játszott szerepéről vagy nemzeti jellemet tükröző voltáról beszélt, még nem is csak arról, hogy az irodalom a nemzeti értékek és eszmények hirdetője és őrzője, hanem arról, hogy volt idő, amikor a nemzet csak a nemzeti irodalomban létezhetett, vagyis a politikai nemzet teljesen feloldódhatott a kulturális nemzetben. Megőrizte azt jobb idők számára. Szerinte az, hogy a magyarság mint politikai egység, a viharos 19. században nem pusztult el, hanem megmaradt, kizárólag az irodalomnak, pontosabban Petőfi (és az itt nem tárgyalt Jókai) műveinek köszönhető.34 A fentiek alapján az is látható, hogy az irodalmi vonatkozástí dokumentumok és tárgyak önálló gyűjteményi egységgé formálódását az irodalom önálló rendszerré válása tette lehetővé. Ez a rendszer a nemzethez tartozó olvasók és látogatók széles rétegeihez viszont az alkotók és a művek nemzeti történelemben betöltött szerepe révén kapcsolódott. Emlékezet és elbeszélés Az irodalmi muzeologia és az irodalmi múzeum megszületése feltételeinek megteremtődéséből nem következik szükségszerűen, hogy azoknak meg is kellett születniük. Létrejöttükben bizonyára jelentős szerepet játszott, hogy a századforduló környékén és a 20. század első felében központi témává vált az emlékezet. A francia történész, Le Goff a Hegel-díj átvételekor egyenesen azt állította, hogy a 20. század az emlékezet százada, szemben a 19. századdal, amely a történetírás százada volt.35 S valóban, a 20. század beköszöntével egyre inkább problematikusabbá lett az emlékezet, pontosabban annak a kérdése, hogyan kapcsolódik/kapcsolható össze a privát és a közösségi emlékezet. Bár az emlékezet a korábbi századokban is a gondolkodók egyik fő témája volt, de társadalmi összefüggéseinek vizsgálata ekkor vált igazán fontossá. Nem véletlen talán, hogy az emlékezetkutatást máig meghatározó, 1945-ben Buchenwaldban meghalt szociológus, Maurice Halbwachs a századvég és a 20. század első harmadának történelmi tapasztalatai után írta meg kollektív emlékezetről szóló, nagy hatású tanulmányait.36 S ugyancsak nem lehet véletlen, hogy az osztrák szecesszió egyik emblematikus figurájává az a Leopold Andrian vált, aki a Der Garten der Erkenntnis című regény szerzője.37 Ezeknek a munkáknak az alapkérdése: létezhet-e az egyén közösségi emlékezet nélkül. A két szerző válasza azonos: nem. Halbwachs tudományos érveléssel igyekszik
