Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
155 megnevezik Grimm Vincét. Barátja elfogultan ugyan azt állítja, hogy nagyon jó rajzkészsége volt Petőfinek, de úgy vélem, mégsem állt olyan szinten, hogy ilyen illusztrációkat tudott volna készíteni, azt hiszem, ezt a fennmaradt kétségtelenül Petőfi-rajzok is bizonyítják (Petőfi Zoltánról, Arany Jánosról stb.). A rajzok nem kronológiai sorrendben állnak. Az első borítón, azaz a címlapon már a kocsmai verekedés látható, illetve az az epizód, amikor Márta asszony, a kántor felesége a hajánál fogva elcipeli férjét a tett színhelyéről, a hátsón pedig az a szcéna, amikor a kántor szerelmet vall szemérmetes Erzsóknak. Orlai Petries Soma nemcsak számos portrét készített Petőfiről, hanem illusztrációkat is a költő műveihez. Az első ismertebb a János vitéz kiadásának címlapja, a lovas figurájának vázlata - amint arra Keserű Katalin felhívta a figyelmet kiváló Orlai-monográfiájában49 - megtalálható Orlai vázlatkönyvében, amit a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Tárában őriznek. A vázlaton a borítóhoz képest fordított nézetben helyezkedik el a lovas. Korábban az illusztrációt általában Petőfi rajzának tartották, minthogy neki is van egy lovas huszárt ábrázoló rajza a Sárkány Jánoshoz írott levelében. (Lásd PÖM VII. 8. b melléklet.) A János vitéz illusztrálásával könnyebb dolguk volt a művészeknek, mint a Q' Bolond Istókéval, amely egy szószátyár (Vörösmarty vicces szóhasználatával ' Q élve: szószatyor) figurát közvetít. A János vitézben, ahogy Petőfi néhány más epikai művében a történetmondás állóképek (a biedermeier poétikája szerint: életképek) egymás után helyezéséből és az azokból kibontott jelenetek összetűzéséből áll. Az életkép tartalmazza a tárgyi környezetet, de nem a jellegzetes tárgyak kiugratásával hat, hanem a harmonikus összképpel. Az I. fejezet első jelenetét illusztráló patakparti kép (szövege) lényegében egy tájkép két alakkal, a női figura a vízben áll és mos, a férfi, a juhászember a fűben fekszik, és tekintete a lányra irányul, a kép harmóniát mutat, a szereplők érezhetően összetartoznak. Ezúttal a leányalak külső jellemzését sem takarítja meg a leírásokhoz egyébként kissé türelmetlen költő. Ugyancsak jó példa a IV. fejezet indítása, amelyben „Jancsi Juliskáék kertje alatt vala”: szinte előrajzolja a szöveg az illusztrációt. A János vitéz több sorozat-illusztrációja közül véleményem szerint Lotz Károlyéi a legszebbek; sajnos Székely Bertalan csak elkezdte a munkát, és egy-két darabbal készült el, vagy inkább csak egy-két darabba fogott bele. Lotz mint nagy művész elkerüli a realista vagy később a szecesszió néhány művésze által is közel engedett giccs csábítását, a melegséget, az intimitást ragadja meg, ezt a barna színű toll, a szépia mint lehetőséget rejti magában. Jaschik Álmos 1920 körül készült illusztrációi közül, amelyek a mű francia és olasz kiRATZKY RITA I Az irodalmi múzeum lehetőségei a Petőfi-kutatás
