Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)

Gyűjtemények

AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról

140

RATZKY RITA

Az irodalmi múzeum lehetőségei a Petőfi-kutatás gazdagítására1

Az irodalom kifejezési eszköze a szöveg, ugyanazon szövegnek koronként változó olvasata van. Az irodalom azonban nem kizárólag ezzel a testetlen értelemmel tud hatni az olvasóra. Az irodalomnak van tárgyakban megnyilvánuló része is, amellyel nem csak hatást válthat ki a nézőben, a hallgatóban és az olvasóban, de a művek értelmezése számára is nyújt perspektívákat. Ez a szöveg tárgyiasult formája: a kézirat, a nyomtatott könyv, a digitális formában megőrzött szöveg. Ezeket gyűjtemények: könyvtárak, kézirattárak, digitális könyvtárak őrzik. Azt az intézményt, ahol ezeket bizonyos témák szerint kiállítás formában a látogatók elé tárják, irodalmi múzeumnak nevezzük. Milyen információkkal járul hozzá egy kézirat a szöveg értelmezéséhez? A könyv külleme, tipográfiája hordoz-e olvasatot befolyásoló elemeket? Az illusztráció, amelyet egy másik művész alkot, az értelmezésnek egy sajátos formája. A hangosan megszólaltatott szöveg az önmagunkban való olvasáshoz képest az előadó értelmezésével egészíti ki az írott művet.

Számít-e a szerző a 21. században, vagy végképp elfelejtkezhetünk személyéről? Mi a szerző valójában? Egy az olvasó, az értelmező által környezetéből, tárgyaiból, élete eseményeiből és természetesen az életműből konstruált hős? Erdemes-e ezeknek a konstruált személyeknek a lakását, emlékszobáit bemutatni? Közelebb kerülünk-e ezek által a szöveghez? Ezek azok a kérdések, amelyekkel egy irodalommal foglalkozó muzeológus naponta szembesül.

Az arc és a test megidézése

Egy írói életművet vagy annak egy korszakát, témáját, motívumait vagy akár a szerző kedvenc műnemének szerkezetét megjelenítő kiállításon fontos szerepe van az alkotót bemutató ábrázolásoknak, melyek egyben a szövegki-