Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 126 Jókai-szobáról emlékezve: „Feszty Árpád apósa, Jókai Mór az emeleten lakott és a költőkirály közelsége patetikus, ünnepi hangulatot vegyített mulató kedvünkbe. Móric bácsi - így neveztük Jókait - láthatólag megkedvelt, s ama kevés kiválasztott közé sorozott, akit néhanapján fölvitt a díszkötésű könyveivel, kagylógyűjteményével és elefántcsont faragásaival ékes, hatalmas dolgozószobába. Ebbe a terembe a legvadabb »Holnap«-os is csak titokzatos borzongással léphetett, mintha egy aranycsináló alkimista műhelye volna. Ezt a hangulatot fokozta a fekete barett és a hosszú bársonyköntös, amit Jókai otthon viselt.”57 Herczeg 1893-as cikkében már tárgyilagosabb hangnemben ír, Jókainak lakberendezés terén is megnyilvánuló invencióját dicséri: „A költő könyvtára, saját műveinek gyűjteménye, mely szintén hatalmas könyvesszekrényt tölt meg. Jókai saját kezű faragásai és rajzai, melyekben ugyanaz a plasztikus érzék és viruló fantázia nyilatkozik meg, mint írásaiban, természetrajzi gyűjteményei, régiségei és emléktárgyai -, ezek a Staffage részletei.”58 A fiatal Justh Zsig- mond írásában az előző generáció munkabírásának, emberi tartásának szimbólumává válik a Révai Kiadó szekrénye: „A vacsora végén, midőn a társaság a dohányzóban és a műteremben szétoszlott, [Jókai] odajött hozzánk, Herczeg Ferenczhez és hozzám (a két jelenlévő novellistához), megfogta két kezünket s odavezetett a dolgozószobájában álló óriási könyvszekrényhez, a melyben háromszáz kötet könyv volt felhalmozva - mind tőle. - Ezt csináljátok utánam, fiaim. Mondta, és csak oly nyugodtan mosolygott, mint azelőtt, és szemében csak oly jóakarat. [...] az irodalmi Golgota útját végig lehet járni anélkül, hogy az ember lelki egyensúlyát, békéjét elveszítené.”59 A Vasárnapi Újság három cikket közöl a dolgozószobáról, a tudósítások hangja a szentélybe lépő beavatott élményeit közvetíti Jókai olvasótáborának.60 „Hol terem a bűvös-bájos, csillogó tündérvilág, hol születnek azok a mámorító, varázsos művek, azok a csodás könyvek...”?61 „Valami csodálatos hangulat, kifejezés van minden tárgyon; mintha mindemez élettelen holminak lelke volna. Oly érdekesek, oly összetartozók, sokféleségükben is oly egységesek. Elnézgelődhetünk negyedórákig egy-egy szobában, s mikor azt hisszük, hogy mindent láttunk, íme, megint és megint fölfedezünk valami újat. Vannak dúsgazdag emberek, kik mindent megszerezhetnek, fényes, ragyogó tárgyakkal tölthetik meg lakásaikat, s mégis hiányzik az a bizonyos valami, mely a tárgyaknak életet ad: a művészi szellem s a finom művészi ízlés. Ez itt igazán Jókaihoz illő lakás!”62 „Valami csodálatos ragyogás, őseredeti zamat és kimondhatatlan báj ömlött végig ezen az interieurön [...] Már életében is csupa emlék vette körűi, a saját dicsőségének emléke. A gondviselés azzal a kivételes keggyel ajándékozta meg ezt a kivételes lángelmét, hogy már életében eljutott oda, ahová mások
