Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Da cui, se non celeste, altro diletto giammai non chiedo, e sol di lei m’appago.*

[Leopardi: II primo amore, uo. 102-103.]

De azt nem mondhatom neki: jöjj el hozzám a magad élő valójában, ülj ide magányos betegágyam szélére; könyörtelen viszonyaim ezt nem engedik. S arról a vágyamról sem szólhatok neki, hogy lankadt főmet a vállára hajtanám, s így hunynám le örökre a szemem; mert hát nem volna szívem ilyen kegyetlen szenvedést okozni neki azzal, hogy meghalni lát, hogyan is volna hozzá szívem, mikor annyira szeretem?

Március 4. délelőtt 10 óra

Ismét elolvasom leveled. O, Margheritám, [...] ha a János vitéz fordítása közben keresettebb és kifinomultabb nyelvezetet és verselést alkalmaztam volna, nem fordítás született volna, hanem ferdítés. Erről jut eszembe: ismered te az olasz verselést? Nagyon egyszerű: talán a magyarnál is egyszerűbb. [...] Mindazt, amit valaha is publikáltam, a saját költségemen publikáltam, és szinte valamennyi példányt elajándékoztam; ha a nyomdász valahány példányt eladott belőle, azt az én tudtom nélkül tette. Ezek után, még egyszer mondom, komolyan foglalkoztat a gondolat, hogy sajtó alá rendezem valamennyi Petőfi-fordításomat és itt adatom ki őket, nem a Franklinnál, a velem szemben tanúsított önkényeskedésük után nincs többé dolgom velük. Lemondtam a nyereségről, s mindezek ellenére csupán néhány példányt akarnak adni a könyvből. Miként a levelezőlapon említettem, Z. elküldte nekem a legelső, még fedél nélküli példányt, azt mondja, ő és a leánya, Eugenia varrták össze az íveket, azért küldte el, hogy lássam, milyen elegáns kis kötet lett belőle; s tényleg nem tagadhatom, szép, tiszta a nyomtatás, s a kötet a maga egyszerűségében valóban elegáns. Nem tudom, találok-e benne nyomdahibát, azt hiszem, igen, csak abban reménykedem, nem lesznek jelentősek. [...] Drágám, részben igazad van, részben pedig tévedsz, amikor azt írod, hogy a nők intellektuális erényeire nem kíváncsi senki. Igazad van, mert a férfiak nagy része valóban nem kíváncsi rá, de az ilyen férfiakat vagy állatias ösztöneik vezérlik, vagy a pénzéhségük. Tévedsz, mert, tudod, vannak olyan férfiak is, akik a szép hajfürtöknél és az égszínkék szemeknél és satöbbinél többre tartják a finom lélek adományát. Abban is tévedsz aztán, amikor ezt írod: «Ki tudja! Ha nem küldtem volna el neked azt a legutóbbi, olyan lírai arcképemet... ki tudja? Talán most nem szeretnél annyira!» Nagyon tévedsz! Akkor is ugyanúgy szeretnélek, ha soha egyetlen arcképedet sem küldted volna

* Melytől csak tiszta, égi üdvöt nyertem -1 És holtomiglan nem kell már egyéb. Első szerelem. Budapest, Lampel, é. n. 49. old. Radó Antal fordítása.

97