Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
minkettő kedves, drága nekem; mindkettőt újra és újra a csókjaimmal árasztom el. Annyit akartam csupán mondani abban a levélben, hogy az egyikre - az elsőre - jobban vigyázok, mert olyan szerepet szántam neki, amiről neked nem szóltam, nehogy elkeserítselek vele, ám bizonyára kitaláltad, s azért szántam erre, mert azt mondtad, hogy erre a párnára hullattad könnyeidet és ezen álmodtál... Én is ezen a párnán akarok álmodni mindörökké! A kis kötetkémről és Z.-ról a legutóbbi, 16-án kelt levelemben szóltam, remélem, ez nem veszett el. Azóta nem tudok semmit, várok. Z. nem írt többet, csak küldött tíz darab képeslapot: «A János vitéz című magyar daljáték énekesei»-vei. [...] Most Isten veled, drága barátnőm, tiszta szívemből kívánom, hogy múljon el rólad a csüggedés. Isten veled!... [...] Egyre csak nézem a fényképed, hosszasan bámulom, és mi mindent mondok neked magamban! A képen nem látszik a kezed, így hát gondok árnyékolta hófehér homlokodat illetem legártatlanabb csókommal. Isten veled. Nem tudom, miért, ahogy az írás végéhez közeledem, úgy érzem, szemem könnyektől duzzad. Még egyszer Isten veled. Szerető Beppód. N°. 99 Noto, ’908. febr. 14. Édes, drága barátnőm! Két levelet is kaptam tőled: egyet tegnapelőtt, egyet tegnap este, ám tegnap nem tudtam írni neked, föl sem tudtam kelni az ágyból. Ma reggel fölkeltem: a gondolat, hogy írnom kell neked, erőt adott, hogy felöltözzek, és, remélem, erőt ad ahhoz is, hogy néhány órán át az íróasztal mellett üljek. [...] Amint egy kissé jobban érzem magam, nekilátok ismét, hogy végleg letisztázzam Petőfi-versfordításaimat, ugyanis szeretném, ha még az előttünk álló tavasz vége előtt nyomdába kerülhetnének: itt nyomtattatom ki őket, a szemem előtt, és csakis az a szándék vezérel, hogy ne maradjanak kiadatlanok. Tisztában vagyok vele, hogy innen, a világ végéről nem biztosíthatok olyan terjesztést könyveimnek, amilyent szeretnék; de nem akarom alávetni magam a kiadók kénye-kedvének, és senkinek sem akarok kellemetlenséget okozni! Publikációimból nem kívánok és soha nem is kívántam hasznot húzni. Ha munkám során ez a szándék vezérelt volna, akkor szemérmetlen regények és novellák írásába fogtam volna, amelyeknek Olaszországban sajnálatos módon olyan nagy sikerük van, amelyek, ha nem is hírnevet, de mindenesetre pénzt hoznak a szerzőknek és keresetté teszik őket. Ám erre a hitványságra én sohasem gondoltam. A barátaim kedvéért adom ki fordításaimat, s talán nem ringatom magam hiú ábrándban, hogy vannak még barátaim; s ha az összes költség engem terhel, vagy annak valamely része, annyi baj legyen!. De azt végképp nem aka92
