Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

rom, hogy egy kiadó rámkényszerítse az akaratát. Elég, így is túl sokat rágódtam haszontalan dolgokon, holott még sok mondanivalóm van. [...]

A kis kötetről - fordításomról — nem mondok semmit, már szóltam róla legutóbbi levelemben: nincs már bennem az a korábbi vágy és türelmetlenség; minthogy egy számomra érthetetlen, önkényes kiadói döntés nyomán nem szerepel benne az Ajánlás, nem nagyon izgat már, mikorra készül el. Ezek szerint Z. nem küldte még el neked a Tündérálmot és a többi apróságot, amelyeket ugyan vissza kellene adnia! Csak türelem. Említettem már neked, hogy a Tündérálomból sikerült visszaszereznem egy példányt, ezt elküldöm neked emlékül; csak hát, tudod, oly sok idő telt el a megjelenése óta, s most már egyáltalán nem vagyok vele elégedett; ha újra nyomtatnám, rengeteg javítást tennék benne. [...]

Drágám, tudom jól, hogy nálatok sincs hiány birsalmában vagy narancsban; azért küldtem el mégis a birsalmasajtot, mert azt hiszem, nálatok ez ismeretlen, mivel itteni specialitás, külföldre is szállítják. Ezenkívül apró narancsokat (mandarinokat) is küldtem, ez ugyancsak itteni specialitás, jobban mondva különlegesség, ezt itt sem lehet a piacon venni, mivel kedvtelésből tartott, félig-medig dísznövény. Gyanítom, megrohadt, mire odaért, és egy szemet sem ehettél belőle, különben észrevetted volna, mennyire más, mint a narancs: héjának illata is más, sokkal kellemesebb.

Elfáradtam, pedig még szeretném megtölteni ezt a fél oldalt. A verset mindenképpen lemásolom ma, még azon az áron is, hogy az ágyban kell írnom. De mit mondhatnék még, mit mondok még, ó, drágaságom! [...]

Szóval, szóval... még egyszer elmondom neked, hogy teljes szívemből szeretlek, hogy ennél jobban a világon senki sem szerethet. Azt is elmondom, hogy gondolataim mindig nálad járnak, megannyi fájdalom közepett az egyetlen megkönnyebbülés számomra a te drága, szeretetteljes barátságod. O, mennyire de mennyire, el sem tudom mondani, mennyire lekötelezve érzem magam és milyen hálás vagyok neked. [...]

Isten veled. O, ha képes volnék még jobban szeretni, mint amennyire szeretlek!

Beppo.

Délután 4 óra. - Folytatom az írást és lemásolom a verset.

Chiudere gli occhi dolcemente al sonno Pria ehe venga la morte e me li chiuda, Ch’ormai la vista tollerar non ponno Di questa landa d’ogni gioia ignuda;

Ov’é dolore inesorabil donno,

Ove sangue ogni fronte alta trasuda... Chiudere gli occhi... o sogni, o sogni d’oro... Oh, bearmi di lor, vanir con loro!

93