Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

mert leveledből az derül ki számomra, azt érzem belőle, hogy szenvedsz: a csüggedés, már-már a végső elkeseredés könnyei voltak ezek, mert minél inkább töprengek rajta, annál inkább világossá válik előttem, hogy az én hatalmas szeretetem végképp hasztalan számodra; világossá válik előttem, hogy képtelen, teljességgel képtelen vagyok segíteni neked, a legcsekélyebb vigaszt sem nyújthatom. Mit tehetnék? Hogyan tehetném? Miért, miért is kellett akkor találkoznom veled, amikor már semmit sem érek? O, bárha néhány bátorító szót mondhatnék legalább! De félek, hogy szavaim ahelyett, hogy vigasztalnának, még kegyetlenebbé teszik gyötrelmedet; félek, hogy tanácsaim felbosszantanak, azt a látszatot keltik, hogy én, józan ésszel ítélkezve, nem fogom fel, mi gyötri a szíved. Ó, drágám, drágaságom, hogy is ne fognám föl, hiszen az én szívem is majd’ meghasad! És látod, mégis, a természetnek talán ez az egyetlen jótéteménye számomra: amikor leginkább tombol fölöttem a vihar, amikor leginkább elgyötörtnek érzem magam és minden okom megvan az elkeseredésre, mindig képes vagyok józanul ítélni, mintha nem is rólam, hanem másvalakiről volna szó: hosszasan töprengek ilyenkor, és végül olykor önmagámtól nyerek vigaszt. Igen, a józan ész pisla láng, de mégiscsak fény! Mármost te... ó, drágám, ha látsz még magad előtt egy mégoly halvány reménysugarat, ne csüggedj el annyira, ne add át magad a kétségbeesésnek. Ki tudja? Ez a reménysugár még kapaszkodót nyújthat, s a felszínen tarthat... vagyis, ha szenvedsz is, ne ess kétségbe, mert végül is «nell’iride il sol non si frange, se pria il nembo nel del non passo»45. Ám ha nincs meg ez a reménysugarad, ó, akkor nem sok segítség van: gondolkodni-elfutni-szórakozni- feledést keresni valamilyen komoly szellemi tevékenységben. Azt mondod, jelenlegi lelkiállapotodban képtelen vagy a tanulásra. Elhiszem, de erőt kell venned magadon mindenáron. Vesd bele magad a művészetekbe: képzelőerőben nálad nincs hiány, láss neki, írj regényt, vagy, ha túlságosan hosszúnak gondolod az efféle munkát, kezdd elbeszéléssel. írj németül, írj olaszul, ha már azt mondtad, hogy a saját nyelveden nem érzed elég erősnek magad (különben ezt nem hiszem). De micsoda szenzáció lenne egy olaszul író magyar hölgy! Egykettőre hírnévre tennél szert. Milyen csodálat övezne, ha pl. néhány jelentősebb olasz folyóiratnak havonkénti összefoglalót küldenél a magyar irodalomról, amelyről egyébként nálunk sohasem hallani! Egyszóval csinálni kell valamit, gondolkodni kell a dolgon és nem magadba roskadni, amit alighanem most teszel. Ne hidd, hogy ha elhagynád a hazádat, boldogabb lennél. A világon mindenütt van szomorúság! Dolgozni a megélhetésért... O, nem könnyű munkát találni, s ha az ember talál is, Isten a megmondhatója, mennyi fájó tövissel jár az! [...] Ne keseríts el, drága Margheritám; ne tedd számomra még nyilvánvalóbbá értéktelenségemet! Ha más helyzetben volnék, már réges- régen kitártam volna előtted otthonom ajtaját, már réges-régen itt volnál! De

45 A napsugarak nem tündökölnek szivárványban, míg a zárporfelhők nem úsztak tova az égen.

90