Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
tanít; itt töltött egy évet, és megvolt benne az az álnok bátorság (ő nevezte így), hogy búcsúzás nélkül elment. A másik egy kedves költőnő, 37 éves, valamennyi kérőjét elutasította azután, hogy - éppen 11 éve már ennek -, egy héttel az esküvőjük előtt hirtelen meghalt a vőlegénye; azóta gyászt visel - valamennyi művét Bruna44 néven írja alá - és fölesküdött a sírra, melyben az irigylésre méltó elhunyt nyugszik. Harmadik riválisod Goth kisasszony, a bel- lunói olasz irodalomtanárnő. Láttad a fényképét - milyen kövér! -, hogyan is választhattam volna ideálomul egy ilyen vígkedélyű kövérséget! Nagyon ritkán ír (már több mint négy hónapja nem kaptam tőle levelet), gyakran küld viszont képeslapot néhány üdvözlő szóval. Vagyis négy barátnőm van, de csak egyetlen, egyetlenegy drága Margheritám!... Most pedig engedd meg, hogy pihenjek kicsit. [...] Fél egy. A drága párnán még nem pihentem, mert nem ágyba való, én pedig, mint mondtam, karácsony vigíliája óta ágyban fekszem, ahol sokkal inkább a másik párnán pihentettem a fejem, azon, amelyet korábban küldtél, s amelyen te magad is álmodtál és néhány könnyet is hullattál. Remélem, hogy az az elkallódott levél megkerül, s akkor megtudhatod, mennyire meghatódtam kedves ajándékodtól (Újév napján), amikor megkaptam, és elolvashatod köszönő szavaimat is. Most befejezem, és nem mondok egy szót sem a János t7íéz-fordításom- ról, amelyre - miként Zambrának is, neked is írtam -, gondolni sem akarok már. Intézzen mindent ő, nekem úgy is jó. Isten veled, drágám, [...]. Isten veled. Csodálatos nap van, elönti a napfény a szobámat és az ablaküvegen át egészen az ágyamig hatol. O, bárcsak elküldhetnék neked néhányat ezekből a sugarakból, melyek átmelegítenek és visszaadják az életkedvemet! [...] Gondolj arra, hogy én csak rád gondolok és legtisztább, legszeretetteljesebb üdvözletem küldöm neked. Beppód. N°. 94 Noto, ’908. január 28. Én édes, drága barátnőm! Egész éjszakámat a szokásos álmatlanságban töltöttem a leveledre és rád gondolva, valamint arra, hogy immár milyen mélységes aggodalom gyötörhet, és, ne csodálkozz rajta, még könnyeket is hullattam. Keserű könnyeket, 44 44 Az olaszban a gyászfekete megfelelője a sötétbarna, innen a hölgy írói álneve: Bruna (a ford.). 89
