Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Édes Mitám! [...] Ó, drágám, mennyit, mennyit gondoltam rád ezekben a napokban! Már abból is gondolhattad, amit - gyötrő szenvedéseim közepett - négy hosszú levelemben írtam [...]. Amióta megismerhettelek, azt a képet alakítottam ki magamban rólad, hogy természetnél fogva éles elmével vagy megáldva, elemző és szintézisalkotó képességgel rendelkezel, ami alkalmassá tehetne a filozófiai tanulmányokra; ezen fölül rendkívül élénk a fantáziád, érzelmeid igen finomak és mélyek, ez pedig a művészetek iránti hajlamról árulkodik, és minden bizonnyal nagyszerű művelőjük lennél. Mindezidáig sokat tanultál, de azt, ami éppen adódott, igazi módszer nélkül, ezért aztán széles körű műveltséggel rendelkezel, amely ugyanakkor egyik területen sem igazán mély. Mindez nem a te hibád, hanem a módszeresség hiányának tudható be, valamint annak, hogy egyszerre túl sokat akarsz markolni. Azt hiszem, gyakran tétovázol, mielőtt kifejeznéd a magad véleményét egy filozófiai nézettel vagy egy műalkotással kapcsolatosan: ez utóbbiról például alighanem ezt mondanád: szép! tetszik! milyen csodálatos! De miért az? Folytattál kritikai, jobban mondva összehasonlító irodalomtudományi tanulmányokat? Zambrának tényleg igaza van, s én is, már ha nincs ellene kifogásod, azt tanácsolom, iratkozz be rendkívüli hallgatóként az egyetemre, s te magad válaszd ki a kurzusokat, amelyekhez a legtöbb hajlamot érzed magadban. Legközelebb, amikor megosztod velem gondolataidat ezzel kapcsolatban, én is hosszabban beszélek a dologról, mert nagyon is érint téged; egyelőre csak azt hangsúlyozom, hogy szeretném, ha valóban a tanulmányoknak szentelnéd magad, ha jobb véleménnyel volnál magadról, ha nem képzelnéd magad jelentéktelen teremtésnek, és, már csak bizonyításképpen is, írnál valamit azon a nyelven, amelyről úgy gondolod, hogy a legjobban bírod. Hallgatsz rám? Nem tudom... Z.-hoz visszatérve, tőled kérdezem: mit gondol a kettőnk közötti szeretetteljes kapcsolatról? Föl nem foghatom... Tudom, hogy szeret tréfálkozni, de tényleg azt hiszi, hogy szerelmespár volnánk? Ezt írta nekem: «Olyan reklámot csinálok neki, hogy meglásd, elhalásszák előled...», neked pedig megmutatja az egyik riválisod, Luisa Goth fényképét. Mit jelentsen ez? S ez még mindig nem elég! Legutóbbi levelében annyi mindent összehord, hogy nem is érdemes beszámolnom róla. Még hogy egy riválisod! S ugyan ki a legkevésbé ideális a barátnőim közül! Akikről neki sohasem írtam, neked viszont mintha mondtam volna valamit, ám ha mégsem, hát én nem titkolózom tovább: rajtad kívül még másik három hölggyel folytatok levelezést, egyikük férjnél van, a másik kettő hajadon. Az, amelyik férjnél van (akivel nagyon bizalmas kapcsolatban voltam leánykorában, s aki három nappal az esküvője előtt levélben arra kért, hogy hagyjuk el a szeretetteljes tegeződést) olasz irodalmat N°. 90 ’908. január 16, csütörtök 88
