Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
tán ezt a példányt neked szánom, s azt szeretném, ha az én kézírásommal lenne írva, hogy te kedves emlékül megtarthasd. Nem tudom, mikor fejezem be: ám amint elkészülök vele, elküldöm neked; s aztán az unokaöcsémmel másoltatok belőle egy példányt Zambrának is, s megpróbálom Magyarországon kiadatni, azokkal a szép illusztrációkkal - Zambra említette őket egyszer -, melyek az eredeti kiadásban szerepeltek, s megvannak még a lenyomatok. Remélem, ebben a néhány napban, melyet a pusztán töltöttetek annál a muzsikusnál, jól érezted magad, sőt, még szórakoztál is. Remek muzsikát hallgathattál s talán játszottál is! Nem így volt? S a vidéki levegő s a falvak, amelyeket láttál, bizonyára jobb kedvre derítettek egy kicsit! [...] A levelemből megérthetted, hogy a levelezőlapokon miért magázlak továbbra is, s arra kérlek, te is így tégy: a levelezőlapokat mindenki elolvassa, még a postások is, mielőtt kézbesítenék. Nem akarom, hogy bárki is megtudja (még családtagjaim sem), milyen bensőséges a mi patyolattiszta, szeretetteljes barátságunk. Különben is, levelezőlapjaimat olvasva mindig tudni fogod, milyen mély szeretettel írok, még ha ott van is az a merev, formális Ön. Megírtad azt a levelet, amelyről a múltkor beszéltél? Ha igen, remélem, minden kívánságod szerint sikerült. Hát most, drága Margheritám, mit is mondhatnék még ezen a kis helyen, ami még a papír alján maradt? Ahhoz már későre jár, hogy újabb ívet vegyek elő. Mit is mondhatnék még? Szüntelenül rád gondolok, s végtelen hálát érzek irántad a szívemben, mert a te szerető barátságod ad erőt ahhoz, hogy bátorsággal viseljem a rám mért mártí- riumot: visszaadtad az álmomat!... [...] Isten veled, drága drága Margherita! Isten veled! Abbahagyom az írást, ám gondolataim továbbra is nálad járnak. Szívem mélyéből kívánom, Isten legyen veled. [...] Isten veled. Ex corde. [...] Furdal a lelkiismeret, hogy ennyi papírt hagytam üresen! N°. 60 Noto, ’907. augusztus 27, kedd Édes barátnőm! Törteiről küldött levelezőlapodat szombaton este kaptam meg, múlt pénteki kedves leveledet pedig éppen most kézbesítették. Abbahagyom a János vitéz másolását, s tüstént írok neked, mert fölöttébb fájlalom, hogy nem kaptad meg azt a levelet, amelyet a 18-i levelezőlap előtt írtam. Az a levél igazán fontos volt, és nagyon bántana, ha idegenek kezébe kerülne. Ebben válaszoltam a te 4-én és 7-én kelt két leveledre, főként az utóbbira, mely igen hosszú 62
