Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Az ég kékjébe nyúló rózsafákat, Melyeknek lengő, hajnalszinü sátra Szelíden hullatja hímes szövetéből Hűs homlokomra illatos füzért.

Te vagy, te vagy,

Te vagy a Nő,

Te vagy az esdett, várvavárt,

Az új, az örök, a sírig utolsó!

S te bűvös álom, gyötrő, szép valóság, Mosolygó kín, édes gyönyörbe halva;

Te őrjítő, magasztos földi érzés,

Kerítő angyal és szűz szörnyeteg,

Ki a szivemnek lángoló ekéddel Már elevenén szántod a barázdát,

Hogy a fájdalmas szívtépő gyönyörtől Sárban remegve a neved sikoltsam: Mindenható szent vakhit: Szerelem.

Te vagy a menny,

Te vagy a mérhetetlen,

Te vagy az üdv és kárhozat,

Te vagy a föld, a csillagok, az isten,

A mindennél több, mert maga a Minden.

Harsányi Kálmán.36

Mondja majd el, mit gondol róla.

N". 56

Noto, ’907. augusztus 2.

Drága Barátnőm!

Itt hever előttem két kedves, hosszú levele, egész napomat legszívesebben azzal tölteném, hogy Önnek írok, hogy bensőséges beszélgetést folytatok Önnel, a legkedvesebb barátnővel, akit életem során valaha is az enyémnek

36 Harsányi Kálmán (1876-1929) másodvonalbéli költő és író volt. Első verseskötete 1902-ben jelent meg, szerény kritikai elismerést vívott ki magának, melyet aztán a «Kristálynézők» című regényével erősített meg. Mára teljesen elfeledett alkotónak számít.

59