Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

járok a tizenhetediknél, a viharnál: mint látja, már eléggé előre jutottam, de ritkán van olyan nap, hogy több órát is erre a munkára tudnék szánni, így hát nem tudom, mikor készülök el vele. Mondjak egy-két példát olyan szavakra és kifejezésekre, amelyek nehézséget okoznak? Éppen a XVII. szakaszban: «Jaj, eszem a szívét» - fordíthatnám úgy, hogy mangio il cuore? Pedig Kert- beny úgy fordítja... «Ich esse das Herz auch!». Néhány sorral alább: «Szegény Jancsi bácsi!» Mit jelent ez a bácsi? A szótár ezt írja: frére ainé. A Jánoshoz forduló menyecske szájából ez nyilván bensőséges, népi megszólításként hangozhatott. Mi más felelhetne meg ennek az olaszban, ha nem az amico? De hát ég és föld a kettő! Talán a compare szót kellene választanom, mert népiesen az idegent is comparé-nak szólíthatják, ha barátként tekintenek rá. [...] Még egyszer Isten vele, drága, Isten vele. Szerető barátja. Beppo.

N". 49

Noto, 1907, július 3, szerda

Drágám, drágám, én édes Barátnőm!

Azonnal írok, alighogy megkaptam múlt pénteki levelét, mely annyira megindított, hogy könnybe lábadt a szemem. Köszönöm, édes Margheritám, köszönöm! Lelkem legdrágább kincse. [...]

Mármost... hogyan fejezhetném ki lelkem háláját, miként köszönhetném meg, miként mondhatnám el, milyen édes meghatódottsággal olvastam legutóbbi levelét, egy jóságos, kedves és drága lélek levelét, aki annyi figyelemmel van hogylétem s az én szerencsétlen lényem iránt? Higgye el, érzéseimre nem találok szavakat. S az Ön iránt érzett szeretetem - ha lehetséges volna, hogy még tovább nőjön - ó, mekkorára dagadt volna e drága levél olvastán! Köszönöm, teljes szívemből köszönöm, édesem.

Miért is ilyen későn kellett találkoznom Önnel! Miért akkor kellett megismernem, amikor már csak szomorúság és fájdalom forrása lehetek az Ön számára! És mégis, az, hogy megismerhettem, jót tett nekem! Némileg visszaadta a nőkbe vetett hitem, végre elhitette velem, hogy jó női lelkek is vannak a világon; mert ezt már nem hittem, ugyanis Isten a tudója, hogyan bánt velem a női nem az életben. Vigaszt jelent számomra, hogy Önt megismerhettem, s egyben nagy bánat is, mert ha léteznek ilyen kedves, jó lelkű nők, miért nem leltem én társra? Miért nem találtam egy olyat, akire rábízhattam volna a lelkem, egyetlenegyet, akinek keblére hajthattam volna megfáradt, szomorú fejem, akinek pillantása, mosolya megvigasztalt volna?... Másról beszélek inkább, mert érzelgősségem immár beteges, kinevetne a világ, s az érzelgősség legfeljebb a húszéves fiatalok számára megbocsátható. S mivel láthatja, milyen pontosan válaszolok a leveleire, mostantól fogva, kérem, ne es53