Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Szívből köszönöm, hogy őszinte híradással volt magáról! Hogy Ön is irtózik a tavasztól, tökéletesen megértem, jóllehet el kell ismernünk, hogy azért irtózunk tőle, mert mindkettőnket bánt. Igen, engem is szokott bántani, de mit tehet erről a tavasz? A szép virágok mellett gazt is növeszt, s számomra egyedül csak azt! [...]

Isten vele, drágám, Isten vele! Mindig hű barátja.

N°. 42

Noto, ’907. május 4.

Drágám, drágaságom!

Május van! Der Mai ist da mit seinen golden Lichtern1*... Emlékszik? Hozzám is elérkezett a Május, belép a szobámba, noha ajtó-ablak csukva, s ó jaj nekem, újabb gyötrelmeket hoz. Igaz, virág van az íróasztalomon, de a lelkemben és a szívemben csalán tenyész. De miért is szomorítanám ezzel? Gyerünk tovább! Nekilátok a levélírásnak, erőt veszek magamon, hogy hosszasan elbeszélgethessek Önnel [...].

Könyörgök, ne kételkedjék bennem többé, s ne mondja, hogy nem ismerem jól a lelkét. Lehetséges, hogy csalatkoztam volna? Nem, nem, az nem lehet! Ön jóságos! Ön az én jó tündérem! Jóst jó Hannie-ja!28 29 S ha arra gondolok, hogy szerencsétlenségemre sokáig élek még, s talán majd nélkülöznöm kell kedves szavait, nem tudja elképzelni, mily hatalmas szomorúságot érzek. Igen, nélkülöznöm kell majd, hiszen ha Kegyed feleség lesz, nem halmoz már el azokkal a szeretetteljes, gyöngéd szavakkal, amelyekkel most. Mindazonáltal kívánom Önnek, hogy része legyen abban a boldogságban, amelyhez joga van az életben, s ha a boldogsága érdekében nekem el is kell Önt veszítenem, kész vagyok bármilyen fájdalmat elszenvedni... De félre a szomorúsággal! Hogy van mostanában? Szereti a tavaszt - mondja -, szereti a napfényt! Igen, igen, szeresse csak! Főként a napfényt, a Mindenség koronáját!....

Gyönyörű virágaim vannak. Az idén már nem küldök belőlük, olyan meleg van, hogy elhervadnának, mielőtt átjutnának a Messinai-szoroson. Ide- benn, az íróasztalomon, bár vízben állnak, két napnál tovább nem élnek. [...] Most Isten Önnel, drága, legdrágább barátnőm! Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok azért, mert szeretettel gondol rám, s hogy én mily határtalan szeretettel gondolok Önre, nincs rá szó, mely mindezt kifejezné. Isten Önnel, engedje meg, hogy szeretettel megcsókoljam a kezét. Szerető barátja.

28 «Itt az arany fényű május...» (nyersfordítás).

29 Utalás Cäsar Flaischlen (1864-1920) Jost Seyfried című regényének szereplőire.

50