Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Drága barátnőm! N°. 45 Noto, ’907. május 29, hétfő, délelőtt 11 óra. [...] Egyszóval, Ön valóban azt hiszi, hogy én még mindig nem ismerem. Meglehet! De az, hogy én tévedtem, amikor Hannie-hoz hasonlítottam, mert «ő egy derék, állhatatos német teremtés», Ön viszont egy «túlérzékeny, ideges magyar nő», nem tűnik jó érvnek. Ön tehát sem nem derék, sem nem állhatatos? Miket beszél? Márpedig én éppen azért hasonlítottam Hannie-hoz, mert nagyon, sőt rendkívül józan teremtésnek gondolom. Annak tartom, s ha olyan kapcsolatban volnánk egy mással, mint Jóst és Hannie, Ön hozzá hasonlóan képes volna erőt és bárorságot önteni belém, hogy ne csüggedjek, szeretetteljes, meggondolt tanácsokkal látna el, hogy véghez vihessem az elmémben megfogant munkámat. Most is úgy látja, hogy tévedtem a hasonlattal? Mondja csak meg. De az nem lehet, hogy tévedjek! Még valami. Nagyon hálás vagyok a biztatásért, vagyis azért, hogy soha nem vonja meg tőlem kedves szavait: akkor sem, ha férjhez megy. Hát ebben téved. Ne kérdezze, miért, hosszú volna elmagyaráznom. De biztosíthatom, úgy történne, ahogy én gondolom. Tapasztalatból tudom. De még mennyire! Különben, ismétlem, legyen olyan boldog, ahogyan az én szívem kívánja, akkor abba is belenyugodnék, hogy elfeled engem, de az elsődleges szempont az Ön boldogsága. Ma reggel postára adtam két Petőfi-fordításkötetemet, én magam írtam rá a címzést: Miss Edith Blumberg, Warley House Duke St. - Southport Lancaster - Inghilterra (írja meg, jól értelmeztem-e a címet). Most már Isten Önnel, drága, drága petite-amie-m. Csupán a János vitézről feledkeztem meg, majd legközelebb beszélek róla, most csak annyit, hogy írtunk egymásnak róla Zambrával. Isten vele. Ha tudná, mennyire szertem! Ex corde Beppo.30 N°. 48 ‘907. június 25, kedd Drága Barátnőm! annyira le vagyok sújtva, hogy ha hajlamos volnék a könnyhullatásra, ma tengernyi könnyet hullatnék; s talán a sírástól meg is könnyebbülnék, de hát nem tudok, nem tudok sírni...: valósággal kiszáradtak a szemeim! így aztán 30 Giuseppe Cassone először írja alá levelét a Beppo [Bepe] becenévvel, mely a későbbiek során a még bensőségesebb Beppód-ra változik. 51
