Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

gét a rengeteg tanulással: gondoljon arra, hogy az egészség a legnagyobb kincs az életben, s ezt olyasvalaki mondja Önnek, aki tudja, mit ér az élet nélküle. Kétlem, hogy sápadtsága, szeme alatt a karikák éppen a sok tanulástól volnának, de könyörgöm, gondolkodjék el rajta, törődjön magával, s ha tényleg szeret, megteszi ezt nekem. [...]

Még nem tudtam végigolvasni a szép Reviczky-verset, melyet volt szíves elküldeni nekem, s még a Római ritmusok című kötetkét sem olvastam el, melyet Radó Antal barátomtól kaptam, akit legalábbis névről, olasz költőkből készített sok-sok szép fordítása révén Ön is ismer. Azt is tudnia kell, hogy a városunk könyvtárát felügyelő bizottságnak én vagyok az elnöke. Sosem járok el az ülésekre, de véleményt kell mondanom arról, hogy milyen könyveket vásároljanak meg, márpedig ahhoz, hogy ítélni tudjak, olvasnom kell. Gondolja csak el, az én szememmmel! Talán már meg is unta ezt a hosszú levelet. Bocsásson meg érte. Miközben Önnel beszélgettem, pár órára megfeledkeztem rosszkedvemről, amely ismét készül eluralkodni rajtam. Befejezem hát. [...] Egyik levelezőlapján azt írta nekem: Nem gondolja, hogy önző dolog egyedül álmodozni? Nem, drágám, ez nem önzés, sőt annak jele, hogy nagyon is szeretjük álmaink tárgyát, azt a bizonyos kedves személyt. Együtt szeretne velem álmodozni? Ó, mennyi fájdalom várna ránk! Még egy utolsó kérdés, s aztán tényleg befejezem. Nem akar engem fivérémek, mondja, elfogad legalább petit-pere-jének? Akkor talán bizalmasabb és nyíltabb lenne irányomban, s én lélekben megcsókolhatnám az Ön gondterhelt homlokát. Eny- nyi elég is! Különben tudja, milyen tiszta, szeretetteljes érzéseket táplálok Kegyed iránt, s remélem, nem is kételkedik bennük soha. Isten vele! Gondolatban még Önnel maradok: vasárnap van, déli egy óra. Bizonyára otthon van most, zongorázik. Egy óra múlva vagy talán valamivel később ebédel majd. Jó étvágyat kívánok az ebédhez. Isten Önnel, drága.

Szerető barátja G. Cassone.

ES. - Biztos vagyok benne, hogy február 22-én volt a neve napja, mert minden olasz naptár Santa Margherita névünnepeként tartja számon ezt a napot.

N°. 32

Noto, Idibus Martii

Drága Barátnőm!

Tegnapelőtt a 8-án kelt levelezőlapjára pár szóval válaszoltam, tegnap este megkaptam múlt vasárnap írott levelét, ma reggel pedig, alighogy fölkeltem - tíz óra múlt valamivel -, hozzáfogtam ehhez a levélhez, hogy elmondjam Önnek, ugyanakkor, amikor Kegyed lélekben ellátogat hozzám, én is el47