Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

varba jövök mindettől a figyelmességtől, mellyel elhalmoz, a képzeletére bízom, ugyanis képtelen vagyok szavakkal kifejezni, mit érzek, valahányszor küldemény érkezik Öntől, ám Kegyed talán el sem tudja képzelni, hogy mit érzek most, e lapok láttán, melyeket Ön, azt hiszem, kétszer is leírt a kedvemért, egyszer írógépen, egyszer kézzel. Temérdek ez a törődés! Ráadásul azt írja, hogy szegény keze elfáradt, mi több, fájt! Hogyan köszönhetném meg mindezt? Nem tudom! Azzal tán, hogy hogy még jobban szeretem? De hát erre sem vagyok képes, hiszen annyira, de annyira szeretem immár, hogy annál jobban nem lehetséges. Kegyed fénysugár az én lelkemnek, s valóban úgy érzem, hogy képmása jóságos fényt áraszt, mely földeríti magányos szobámat. Mennyi hálával tartozom ezért! Legutóbb egyik levelezőlapján ezt írta nekem: már nem vagyok féltékeny! Hogyan is lehetne féltékeny, mikor kedvességével az első helyet foglalja el szívemben! Azt a helyet, melyet egyébként Ön előtt soha senki sem foglalt el. Mit remélek hát Kegyedtől? Semmi többet, mint szeretetteljes, kedves szókat, melyeket, remélem, sosem tagad meg tőlem: micsoda gyötrelem volna, ha elveszíteném!

Elmúlt életemről, röpkén tovaillant ifjúságomról majd máskor, amikor több kedvem lesz hozzá; most más egyebekről kell szólnom Önhöz. Beleolvasgattam Flaischen kötetébe, nagyon szép verseket találtam benne, s több ízben is felfigyeltem rá, hogy Kegyednek nagyon finom ízlése van, ugyanis az Ön által megjelölt versek a legjobbak és a legmélyebb gondolatok hordozói. Beszélek majd róluk bővebben, ha az egész kötetet elolvastam. Egyik este mécsvilágnál a szemem erőltetve átfutottam néhány oldalt Reich fordításaiból is. Összevetettem a Tündérálmot15 az eredetivel és Kertbeny* fordításával, s ez az összevetés Reich javára dőlt el. További összevetéseket is végzek majd, s akkor mondhatok Önnek róluk valamit. Egyelőre borzasztóan fájlalom, hogy nem ajándékozhatom Önnek Az őrült16 és a Tündérálom általam készített fordítását! Őszintén mondom, hogy nekem sincs belőlük példányom, ha volna, tüstént szíves-örömest elküldeném. Sőt utána is érdeklődtem egy itteni barátomnál, akinek emlékeim szerint egyszer adtam egy Felhők-kötetet, amelyben Az őrült fordítása is szerepel, hogy netán visszaadná-e, s ha igen, azonnal elküldöm Önnek. [...] * 15 16

* Kertbeny Károly (Bécs, 1824-1882, Budapest) műfordító és bibliográfus. Petőfi, Arany, Garay, Vörösmarty, Jókai műveiből ültetett át németre. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. (A ford.)

15 A Tündérálom fordítását Sogno incantato címmel Cassone 1874-ben adta ki Assisiben. Nemrég ismét megjelent teljes terjedelmében R. Ruspanti Sicilia e Ungheria, un amore corrisposto című kötetében, pp. 147-169. (Vö.: az Előszó 1. jegyzete).

16 Az őrült című költeményt 1887-ben egy másik szicíliai Petőfi-fordító is lefordította, a messinai költő, Tommaso Cannizzaro (1838-1912); a vers ugyancsak szerepel R. Ruspanti fentebb említett könyvében, pp. 83-85. (Vö.: előző jegyzet, valamint az Előszó 1. jegyzete).

29