Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Leoparditól alighanem az első tíz dal valamelyikét olvashatta, úgy találta, nehezen érthetők (s azok a dalok valóban nem könnyűek), s minden további nélkül félretette a kötetet. Rosszul tette! Drága Barátnőm, ennek a költőnek, a múlt század legnagyobb olasz költőjének a verseit olvasni, tanulmányozni kell, s el kell gondolkodni rajtuk. S nem csak a verseit kell olvasni, hanem a prózáját is, melynek egyes darabjai valóságos nyelvi, stílusbeli és filozófiai gyöngyszemek. Léteznek kommentárokkal ellátott kiadások is, melyek hasznosabbak lennének az Ön számára, mint azok, amelyek csupán a szövegeket tartalmazzák, de itt sajnos nincsenek olyan jól ellátott könykereskedések, amelyekben az ember megtalálná mindazt, amit keres, Rómából vagy Milánóból kell megrendelni. Hamarosan, miután megnézek néhány bővebb katalógust, meg tudom mondani Önnek, melyik kiadást érdemes beszereznie.

Mármost mondja meg őszintén: filozófiai dolgokban merrefelé hajlik? Ismeri Schopenhauert? Jó pár évvel ezelőtt engem is magával ragadott az ő rendszere, s meg kell hagyni, nagy gondolkodó volt; de aztán nem győzött meg egészen, noha jó adag igazság van abban, amit mond. Mármost Leopardi pontosan ugyanarra jut, amire Schopenhauer, ámde - s ezek De Sanctis szavai - «ellenkező hatást kelt ahhoz képest, amit várnánk. Nem hisz a fejlődésben, ugyanakkor fölkelti a vágyat iránta: nem hisz a szabadságban, ugyanakkor megszeretteti velünk. Illúziónak nevezi a szerelmet, a dicsőséget és az erényt, ugyanakkor olthatatlan vágyat gyújt bennünk mindezek iránt. S nem távolodhatsz el tőle anélkül, hogy jobbnak ne éreznéd magad, s nem közeledhetsz hozzá anélkül, hogy ne próbálnál meg előbb erőt venni magadon és megtisztulni, hogy ne kelljen előtte pironkodnod. Szkeptikus, ugyanakkor hívővé tesz...». Jut eszembe: az olasz könyvek között, amelyeket el kellene olvasnia Francesco De Sanctisnak Az olasz irodalom története című munkáján kívül, megemlítem még ugyanezen szerző kétkötetes Kritikai írásait. Sokat tanulna belőlük, s aztán további tanulmányozásra érdemes könyvekre lelne magától. De Sanctis (aki a közoktatási miniszteri posztot is betöltötte) igazán egy született olasz Schelling volt.

Már későre jár, s még le kell másolnom a versemet, hogy elküldhessem Önnek, s annyi, de annyi mondanivalóm volna még! De mára itt be kell fejeznem, s nem szívesen teszem; mert ha késve adom postára ezt a levelet, ma éjjel sem indul útnak, s Önnek még egy napot várnia kell az én betűimre, s talán azt hiszi majd, hogy nem is gondolok Kegyedre... pedig ... ó, mennyit gondolok Önre! Olyan gyorsan írtam, hogy magam sem tudom kibetűzni: de Önnek jobb szeme van, mint nekem, s bizonyára el tudja olvasni ákombá- komjaimat, amelyek olyan aprón és sűrűn sorakoznak egymás mellett, mert kényelmetlen volna minden sor végén odébbtenni a papírost, hogy jól lássam a nagyítólencsével.

Mivel is zárjam ezt a levelet? Megvan... azzal, hogy ismét elmondom, teljes lelkemmel szeretem, s a szonettben, amelyet Önhöz írtam, jóval kevesebbet árultam el annál, amit a szívemben érzek, s hogy szeretetteljes kézszorí30