Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

sőbb (hiszen írtam is), ha már elhelyezkedtél új lakhelyeden, - nem tudom, mennyi időt töltesz itt -, hosszú, hosszú leveleket írsz majd. Hisz jól tudod, minden egyes gyöngéd szavad, miként Leopardi mondta, vagyis mondatta a Consalvó

ban, számomra támasz és táplálék!

Nézem a Louvre látképét és csak ámulok-bámulok. Mennyi, mennyi szépség van a világon, amit én nem láthattam és nem is látok már soha! Micsoda fájdalom arra gondolni, hogy úgy éltem és úgy halok meg, mint egy röghöz kötött növény! De hagyjuk e szomorú gondolatokat: azt mondtam az imént, hogy ma délelőtt úgy érzem, tele van a szívem dallal, nem tudom, miért, azt hiszem, ma valami kellemes történhetett veled, azt hiszem, valami öröm ért téged. Nem tudom, miért érzem így. [...] Búcsúzom hát, szeretettel csókolom a kezed. Légy vidám és örülj! A tói toujours.

B.

N°. 286

’909. február 14, vasárnap délben.

Drága, édes Margitom, szentem!

[...] Örülök, hogy jársz a Sorbonne nyilvános előadásaira; de mi a célod vele? Jegyzetelsz az órákon, hogy később hasznosíthasd feljegyzéseidet? Vagy csak kedvtelésből jársz be? Nem csodálom, hogy Kont professzor * Petőfi-elő- adásaira kevesen járnak, s igazad van, hogy a külföldiek egyáltalán nem vagy csak alig ismerik a nagy magyar költőt. Ezt én már régen tudom, s ennek legfőbb oka, hogy maguk a magyarok keveset tesznek azért, hogy hazájukon kívül is megismertessék irodalmukat, mely immár egyenrangú a más népek irodalmával74. Akarod, hogy bebizonyítsam? Soha egyetlen olasz lap sem közöl híreket a magyarországi irodalmi termésről, mert nincs olyan magyar irodalmár, aki venné a fáradságot és megtanulna jól írni olaszul, olyan szinten, hogy legalábbis havi tudósításokat közölhetne hazád irodalmi életének híreiből. De nem csak erről van szó: a Magyarországról szóló hírek, melyek a politikai sajtóban megjelennek, nem közvetlen forrásból származnak, hanem Ausztrián, Bécsen keresztül jutnak el hozzánk. Kont professzor számára, ha

* Kont Ignác (1856-1912) tanulmányait Párizsban végezte, itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet, 1902-től a párizsi Sorbonne-on a magyar nyelv és irodalom magántanára, majd rendkívüli tanára. Német, francia és amgyar nyelven dolgozott a klasszikafilológia, a német és a magyar irodalomtörténet terén. A Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja.

74 Cassonénak ez a véleménye napjainkban talán még inkább aktuális. (A Szerk. megjegyzése).

177